A 2022-es év úgy elrepült, hogy az szinte hihetetlen. Megvoltak a nehézségei, a kihívásai, de ami még ennél is fontosabb, hogy 2023 reggelén a legtöbben nagy tervekkel, vágyakkal vágtuk neki az újabb naptári évnek. Aztán néhányan csődöt vallottunk…
Egy júniusi születésnapon, barátaim körében kijelentettem, hogy én márpedig neki fogok fogni tudatosabban étkezni és sportolni. Azt hiszem, hogy mindannyian kitaláljátok az első reakcióját az embereknek. Kacagás. Robi még megtoldotta a jó hangulatot azzal, hogy “Ilyen kijelentéseket csak magadban, csendbe ne tegyél!”. És hát igen, sajnos igaza volt.
Bár évek óta az újévi fogadalmak pszichológiáját próbálom megérteni, és lehetőleg helyesen művelni, eddig majdnem mindig szégyent vallottam. Valahogy soha nem sikerül úgy kivitelezni a dolgokat, ahogyan én azt eltervezem előzetesen…
A jó hír, hogy semmilyen szélsőséges problémával nem szoktam általában küszködni. Nem vagyok szerencsére se túl csúnya, se túl kövér, se mentálisan túlságosan borús. Ehhez azonban hatalmas lelki egyensúlyra és igen, eléggé sok magányra, gondolkodásra és pozitív hatásra van szükség. Azt természetesen nem merem kijelenteni, hogy elégedett vagyok magammal, a teljesítményemmel és a dolgaimmal, de közben álszent sem szeretnék lenni, az elmúlt egy évben is sokat sikerült fejlődnöm.
No, de lássuk, hogy miért nem sikerült véghez vinnem a fogadalmakat, terveket. Vagy ha véghez is vittem nem úgy, ahogyan én azt elterveztem előzetesen…
1.) Nem reálisak a terveink:
Megnézvén egy-egy netflixes filmet mindig ámulok azon, hogy menyire nem sikerül a valóságot bemutatniuk. Tizenévesen az hiszi az ember, hogy tanulmányai befejeztével majd lesz ideje napi egy órát sportolni, feltöltődve, mosolyogva munkába menni és azt csinálni, és főleg úgy, amit szeret. Emellett természetesen nem lesznek anyagi problémái, legalábbis semmiképp nem olyanok, amelyek jelenleg (is) a környezetében jelen vannak.
Szóval itt álljunk meg egy kicsit. Vegyünk egy mély levegőt!
Ki ígérte nektek a Netflixen kívűl, hosszú, boldog kar- és mellizomban fejlett életet? Ki ígérte azt, hogy úgy fogsz kinézni, mint a kedvenc Instagram-influencered?
Továbbviszem a gondolatot:
Ki szeretne egyáltalán úgy élni?
Fontos megjegyezni azt, hogy az álmainkat nem szabad a terveinkkel összekeverni. Nem tehetjük meg azt, hogy olyan dolgokat fogadunk meg, amelyeknek a közelében sem járunk. Az nem fogadalom, hanem önámítás. Ha az életstílusodba az nem fér bele, hogy heti két-három alkalommal eljárj edzeni, vagy azért, mert nem olyan a személyiséged, vagy azért, mert effektíve idő és pénzszűkében vagy, akkor ne is ilyen irányba kezdj el fogadalmakat tenni. Felesleges teljesen.
Bár az edzőteremről és a folyamatos sportolásról nem mondtam még le teljesen, igyekszem máshonnan megközelíteni a problémát. Meglehetősen sokat dolgozom, ráadásul meglehetősen kaotikus a programom is (az egyik fogadalmam ennek a rendbetétele), tehát nehéz kőbe vésni azt, hogy márpedig én minden héten két-három alkalommal eljárok edzeni. Egyszerűen azért, mert nem jön össze, nem fér bele ennyi edzés az időmbe. Minden évben vannak erősebb-gyengébb próbálkozásaim, de aztán valamiért végük szokott szakadni. Ez pedig nem annyira biztató.
Tavaly télen kitaláltam, hogy a heti háromszori edzés helyett, bevezetem a reggeli gyaloglást. Egy héten négy-öt alkalommal gyalog járok munkába, csak és kizárólag azért, mert egészségesebb és jóval kevesebb időt is vesz igénybe, mintha tömegközlekednék. Ez a nagyjából húsz-huszonöt perce a napnak, mely mindig egy jó indítást. Ha valamiért feszülten kelek fel, akkor általában sikerül ezt normalizálni, ha valami miatt aggódok, akkor sikerül gondolkodni rajta, de szerencsére az esetek többségében csak egyszerűen sikerül tiszta fejjel és kicsit rendezettebben indítani a napot. Sokfajta énidő létezik, és eközül rengeteg olyan van, ami jóval látványosabb, de én valahogy ezt szerettem meg, ez az, amit be tudok tartani és ami kerekké teszi a dolgaimat. Aztán este, amikor a dombon felfelé kellene gyalogolni, akkor általában busszal megyek haza.
2.) Lépőcszetesség!
Legtöbben szeretünk mindent egyszerre kitűzni. Szeretnénk jobban teljesíteni a munkahelyünkön, miközben legalább heti kétszer edzenünk és a barátainkkal is lennünk, valamit mindemellett még lehetőleg boldogak és elégedettek is lennünk mindennel. Effektíve ez lehetetlen. Ilyet nem tudunk kivitelezni. Ez a tipikus sokat markol-keveset fog szindróma. A végén semmiben nem érünk el sikereket és abbahagyjuk.
A lépcsőzetesség pedig egyfajta alázatot is igényel. Fontos azt megemlíteni, hogy nem lehet, hogy mindenben mindig sikerélményünk legyen. Szinte lehetetlen az, hogy úgy fogjunk neki valaminek, hogy az máris hihetetlen nagy sikereket adjon nekünk. Azonban ha okosan csináljuk, és ha kitartóak vagyunk, akkor az önmagában egy sikerélmény lesz, hogy itt vagyunk és nem hagytuk abba.
3.) Miért is van szükség az adott újévi fogadalomra?
Régebben nem is gondoltam bele, de most vízválasztó kérdés volt az újévi fogadalmaim tervezésekor, a miért.
Miért van szükségem erre a változásra? Miért nem vagyok elégedett ezzel vagy azzal? Mi az oka annak, hogy…
Idén rájöttem, hogy azoknak a fogadalmaknak lesz igazán fontosságuk az életemben, amelyek visznek valamilyen irányba. Vagy szükségesek az életem egyik fontos pontjához, vagy a fejlődésemet szolgálják. Abban reménykedem, hogyha sikerül valamilyen ép és eléggé jól kigondolt rendszert felállítanom, mintegy indoklásként a tervek mellé, az majd hosszú távon kifizetődő lesz.
4.) A fejlődést követni kell…
Életembe nem írtam naplót. Bár mindig volt bennem egyfajta közlésvágy, soha nem éreztem azt, hogy saját magam kapcsán le kell írnom, ki kell írnom dolgokat. Sokszor gondolkodom a dolgon és mérlegelem ennek a lehetőségét, de még mindig nem sikerült rávennem magam. A különböző változások alakulását, fejlődését márpedig érdemes követni. Ha nem követjük, akkor hajlamosak vagyunk elhanyagolni vagy elcsalni.
Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy rengeteg dolgot nagyon nehezen tudunk követni. Hogyan követjük azt, hogy milyen a lelki békénk? Minden nap adunk egy jegyet rá? Hogyan tudjuk azt követni, hogy jobbak vagyunk-e a munkánkban, ha mástól nem kapunk erre nézve semmilyen visszajelzést?
Próbáljátok meg TI követni a fejlődést. Én még azon a szinten vagyok, ahol azon töprengek, hogy egyáltalán ezt hogyan is lehet értelmesen követni.
5.) Alakítsd, javítsd, egészítsd!
Bár január elején megeshet, hogy teli hassal és kipihenten könnyen tervezünk, a valóság azt mutatja, hogy szeptemberre ebből semmi sem marad. Egyik kedvenc YouTuberemnél láttam azt a taktikát, hogy minden változtatását kipróbálja az év egy adott hónapjában. Gyakorlatilag egy experiment-szerű változást próbál ki, amelyről aztán a csatornáján előszeretettel beszámol.
Egy ehhez hasonló sorozatnak én is nekifogtam még a Hoppipollán, ám egy idő után már nem tudtam folytatni a sorozatot.
EZÉRT:
Idén úgy döntöttem, hogy EH Experiment című sorozatomban az év minden hónapjában beszámolók az elért eredményekről, változásokról. Természetesen fontos, hogy újabb témákkal is jelentkezzek az oldalon, de elsősorban azért akartam ennek újra nekifogni, hogy motiváljam magam és Benneteket is arra, hogy kitartóbbak és megfontoltabbak legyünk. Az idei fogadalmaimról, terveimről még nem szeretnék ebben a cikkben beszélni, azokról elég lesz az év folyamán beszámolni majd.
Száz szónak és száz fogadalomnak is egy a vége! Próbáld ki, csináld meg! Jövő hónapban újabb részletekkel jövök!
Facebook kommentek