Hosszú ideig elfolyt az idő a kezem között, nagyon sokáig azt gondoltam, hogy ez egy általános dolog, mindenki így van ezzel, hiszen a fiatalság az erről szól. Eszünk, alszunk, Netflixezünk, najó, néha tanulunk, vagy dolgozunk is…. Pedig ezt okosabban is meg lehetne oldani! Elmesélem én hogyan is csinálom!
ELSŐ: Mindig legyen egy napirended, vagy leírva, vagy pontosan megtervezve a fejben:
Nekem mindig ez megy a legnehezebben, jómagam se értem, hogy mi miatt. Ha leírom, akkor azt érzem valami miatt, hogy könnyebben számon lehet kérni, mindazt amit “megígértem” aznap magamnak. Sokszor van olyan, hogy elmegy az asztalom mellett a lakótársam, és kérdőre von, hogy a mai penzumból mit is csináltam meg eddig. Ilyenkor én kiskutya szemeket meresztve elkezdek kertelni… És általában mindig kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy megint ellustálkodtam a napot. Ennek legalább annyi hátulütője van, mint előnye, mert ugyan le leszek cseszve, de legalább tisztán fogom látni mindazt, amit még nem végeztem aznap(ra) el.
MÁSODIK: Ha nincsen konkrét dolgod, akkor is találj ki magadnak feladatokat:
Tudom, hogy bénán hangozhat ez a dolog. De kitűzni mindig egy célt (legyen ez akár nagyon-nagyon rövidtávú is), nagyon fontos dolog. Én legalábbis mindig jobban érzem magam ettől. És nem arra kell gondolni, hogy nincsen olyan 1-2 nap a hónapból, amikor pihenek, és tényleg csak elcseszem az időt, mert pihenésre van szükségem, egyszerűen arra, hogy az esetek túlnyomó részében tudatosan osztom be a napomat, ezáltal több időm maradt a pihenésre (ami önfeledt, hiszen a kötelező dolgokat már azelőtt letudtam), ezáltal sokkal nyugodtabb az életem…
HARMADIK: Mindig az elvégzendő, fontos feladatokkal kezd:
Ezt egy ifjúságnak szóló motivációs könyvben olvastam: a feladatok olyan, mint a kövek. A nagyokat jobb először a dobozba beletenni, hiszen azok a nehezebbek, azoknak van szükségük több helyre, a kis, apró kavicsokat pedig be lehet majd a nagyok közé tenni. És ha pár kint is marad? Megesik, de a fontosak a dobozban vannak már.
Valahogy így kell bánni a feladatokkal is. A legfontosabbakat, vagy azokat, amelyek a legjobban ununk, előre helyezzük, gyakorlatilag túlesünk rajtuk, azért, hogy majd azokkal tudjunk foglalkozni, amelyek kevésbé megerőltetőek, esetleg nagyobb örömünket leljük benne.
Ezek nem tuti tippek, nem olyanok, amelyeket egy életvezetési tanácsadó adhat nektek, viszont szerintem e három pontot betartva boldogabbak lesznek a húszas éveid! 🙂
Facebook kommentek