Pedagógusok. Tanárok, óvónők, tanítók. Mindannyiunk életében fontos szerepet játszanak, hiszen formálnak, oktatnak, palléroznak minket. Kedves Pedagógusok, kívánok nektek sok-sok erőt! Éljetek sokáig!
Már a cikk elején le szeretném szögezni, hogy egyáltalán nem ilyennek születtem, nem voltam mindig (sajnos) hatalmas csodálója a tanáraimnak, és én is ugyanúgy féltem egy-egy tanáromtól, mint bárki más. Aztán elkezdtem felnőni, tapasztalni dolgokat, és rájönni arra, hogy mennyire fontos mindaz, amit értünk tesznek.
Nem voltam mindig eminens tanuló, nem is igyekeztem soha, hogy az legyek. Voltam néhány évet rossz iskolai közegben is, és az óvódás éveim is meglehetősen nehezek voltak. (Ezekről mind egy külön cikket is megérnek!) Soha nem voltam az a diák, aki imádott iskolába járni. Akárhányszor azt kérdezték tőlem, hogy várom-e az iskolát, mindig egyértelműen nemmel válaszoltam.
Az egyetemi éveim alatt aztán már igyekeztem kicsit változtatni a hozzáállásomon. Törekedtem arra, hogy az emberekben a jót keressem, ugyanígy az engem tanítókban is. Az elmúlt öt évben nagyon-nagyon sok olyan tanárt ismertem meg, akik nem csak munkaként tekintenek a tanárságra, hanem hivatásként. Rengeteg olyan oktatót ismertem meg, aki ténylegesen a diákok sorsát és érdekeit helyezte a sajátja elé, ez pedig nem kis dolog! Mindig csodáltam őket ezért.
Aztán nem elhanyagolandó tény az sem, hogy a családomban rengeteg pedagógus van. Többgenerációs pedagógus családban nőttem fel, ahol a tanulság, a művelődés és a fejlődés mindig a legfontosabb dolgok között szerepelt. Akárcsak az, hogy rendes ember legyen belőlem. Talán a legfontosabb érték, amit a gyermekéveim során megtanultam, hogy a tisztesség és a becsület mindig és minden körülmények között fontos kell legyen. Nálunk a tanítás olyan volt, mint a levegő. Anyukám fiatalabb éveiben Székelyföldön magyar irodalmat tanított, nagynéném dettó, nagytatám pedig még nyugdíjas korában is eljárt tanítani, majd később önkéntesen és pro bono alapon foglalkozott a faluban élő gyerekekkel. Ezek pedig valahol mélyen, legbelül mind-mind formáltak engem.
Mit is tanulhatunk egy jó pedagógustól?
Aztán hiszem, hogy egy tényleg vérbeli pedagógus minden körülmények között pedagógus, akárcsak egy orvos. Tanít, szívügye a fiatalok sorsa, nem megriad és szidja őket, hanem törekedik arra, hogy minél többet átadhasson a tudásából és emellett természetesen igyekszik figyelni azt, hogy mi érdekli őket, mi az, amivel le lehet kötni egy XXI. századi fiatalt.
Mit tanulhatunk egy jó pedagógustól? Szerintem mindent. Nem csak egy tantárgyat, a betűket, a kijelölt tananyagot, hanem olyan fontos tanulságokkal is felvértezi a fiatalokat, amelyek aztán hosszú-hosszú idő múlva is értékeke lesznek és jobb esetben akár irányt is tudnak adni életüknek.
Szerintem az, hogy egy fiatalnak hogyan telik el az első tizennyolc év az életéből sok százalékban a pedagógusoktól függ.
Facebook kommentek