Az Egyesült Államok kemény, protekcionista vámpolitikája jelentős megrázkódtatást okozott a divatipar számára is. Mind a gyors divatmárkák, mind a luxuscégek megérzik majd ennek következményeit.
Donald Trump április 2-át – amit saját szavaival „a Felszabadulás napjának” nevezett – választotta arra, hogy 180 ország termékeire alapvető, 10 százalékos vámot vessen ki. Az általa „legnagyobb vétkesekként” emlegetett országokat ennél is magasabb vámok sújtják. Ezek közül több kulcsfontosságú szereplőnek számít mind a fast fashion, mind a luxusmárkák ellátási láncában.
Kína – amely a divatipar globális gyártóbázisának számít, és ahol olyan márkák készíttetik termékeiket, mint a Prada vagy a Zara – 54%-os vámmal szembesül.
Vietnám, ahol tavaly a Nike cipőinek több mint felét gyártották, 46%-os vámtételt kapott.
Pakisztán, amely vezető szerepet tölt be a farmergyártásban, 29%-os vámot kapott.
Bangladest – ahol a ruházati export az ország kivitelének 80%-át teszi ki – 37%-os vám sújtja.
Az EU, amely a világ luxuscikkforgalmának legalább 70%-áért felel, 20%-os vámtarifával néz szembe.
Dél-Korea, a kozmetikai termékek egyik fő exportőre, 25%-os vámot kapott.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a divattermékek ritkán egyetlen országban készülnek. A textil, cipzár, gomb gyakran különböző nemzetekből származik, és maga az összeszerelés is újabb helyszínt igényel. Az ellátási és gyártási láncok bonyolultsága miatt nem mindig világos, melyik vám pontosan hol és hogyan érvényes. Ami biztos: a Kínából, Mexikóból és Kanadából importált árukra kivetett vámok növelik a költségeket, ezzel súlyos terheket róva a divatipari vállalkozásokra.
A bejelentést követően órákon belül zuhanni kezdtek olyan cégek részvényei, mint az Adidas, a Nike vagy a H&M. A Ralph Lauren, a Burberry és a Gucci is váratlanul érte a vámtarifák bevezetése. Az LVMH – amelyhez többek között a Louis Vuitton, a Hennessy és a Moët & Chandon is tartozik – azonban évek óta igyekszik alkalmazkodni a Trump-adminisztrációhoz. Két gyárat működtet Kaliforniában, egyet pedig Texasban. Trump még 2019-ben is meglátogatta a texasi Louis Vuitton gyárat, a Rochambeau Ranch-et. Második beiktatására pedig az LVMH vezérigazgatója, Bernard Arnault is hivatalos volt, gyermekeivel, Delphine-nel és Alexandre-ral együtt, abban bízva, hogy cége valamilyen kedvezményt kap. Ez azonban nem valósult meg.
Mivel az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb divatpiaca, és a ruhák 98, a cipők pedig 99 százaléka importból származik, a változások az amerikai és nemzetközi cégeket egyaránt érintik. Bár Trump az „Amerika aranykorát” reméli a vámemelésektől, egyáltalán nem biztos, hogy ez be fog következni. Sok márkának és kereskedőnek választania kell majd: vagy elnyeli a többletköltségeket az árak megtartása érdekében, vagy továbbhárítja azokat a fogyasztókra áremeléssel. Az intézkedések hatása végiggyűrűzhet az egész ellátási láncon, egészen a nyersanyagokat előállító termelőktől a textilipari üzemekig, mindenki igyekszik majd valahogy csökkenteni a kiadásait.
Különösen érzékenyen érintheti a helyzet a luxusmárkákat. Az USA eddig a globális visszaesésekkel szemben legstabilabb piacnak számított, ám csak kevés cég gyárt termékeket az országban. Bár az ultragazdagokat nem tántorítja el sem a bizonytalanság, sem az áremelkedés attól, hogy újabb Marc Jacobs vagy Louis Vuitton darabokat vásároljanak, a középosztálybeli, ambiciózus vásárlók számára komoly visszatartó erő lehet. Az elmúlt évek áremelkedései már így is csökkentették az érdeklődést a luxuscikkek iránt.
A fast fashion sem kerülte el a hatásokat, még a Shein sem. A Washington Post szerint néhány hete átlagosan 43%-kal emelkedtek a kétes minőségű ruhák árai. A sportcipők például 86%-os, a pólók szinte 100%-os dráguláson mentek keresztül, és egy baseballsapka ára 5,08 dollárról 7,16 dollárra nőtt. Elsőre nem tűnik drámainak a helyzet, de egy ultraolcsó kínai márkánál ez komolyan rombolhatja az amúgy sem makulátlan arculatot.
A fast fashion márkák – mint a kilencvenes években megjelenő Topshop, Uniqlo vagy Gap – eredetileg arra törekedtek, hogy a luxusdivat által diktált trendeket gyorsan és olcsón elérhetővé tegyék. Az ultragyors divat ezt a folyamatot még tovább gyorsította. Az Asos és a Fashion Nova néhány napos gyártási idővel dolgozik, a Shein pedig naponta 6–10 ezer új terméket dob piacra, melyek átlagára eddig 5,7 dollár, azaz egy Starbucks-kávé ára volt. A hasonló modellben működő Temu is érintett lehet, bár nemrégiben bejelentette: áttérnek egy új stratégiára, ahol helyi eladóktól származnak majd a termékek.
Mindezek ellenére talán nem is a Shein az, amely a legnagyobb vesztes. A leginkább kiszolgáltatott helyzetbe azok a gyári dolgozók kerülhetnek, akik minimálbéren, gyakran embertelen körülmények között dolgoznak. A legkönnyebben ugyanis a munkaerőn lehet spórolni, és ez a réteg nem tud védekezni.
Ugyanakkor van esély arra, hogy Trump vámjai egy pozitív változást is elindítanak: visszafogják a túlfogyasztást. Az Egyesült Államok, különösen az öltözködés terén, a világ egyik legnagyobb fogyasztója. Ha az importcikkek ára valóban drasztikusan nő, az amerikaiaknak két lehetőségük marad: vagy hazai cégektől vásárolnak, vagy visszavesznek igényeikből. Ez hosszú távon elősegítheti a second-hand kultúra, a ruhacsere és az otthoni újrahasznosítás elterjedését – vagyis egy fenntarthatóbb, átgondoltabb ruhavásárlási szokást.
Facebook kommentek