„Mindenütt jó, de a legjobb anyuval” (FILMAJÁNLÓ)

A Fuss! (Run) című amerikai horrorfilm és thriller 2020-ban debütált a Hulun Sarah Paulson főszereplésével. A streamingszolgáltató a film nyitóhétvégéje után bejelentette, hogy ez volt a legsikeresebb filmje. – Tornai Anett írása

Az alkotást Aneesh Chaganty rendezte, aki korábban, 2018-ban a Searching (Keresés) című thrillerrel debütált játékfilmes rendezőként. A Fuss! forgatókönyvírója, Sev Ohanian, szintén részt vett a Keresés megalkotásában is, így fellelhető némi hasonlósága két film között.

A főszerepben Sarah Paulson látható, akinek a már megszokott, zseniális színészi alakítása csak segíti az amúgy is jól megírt történetet. Diane Sherman szerepében a tébolyodott, kétségbeesetten szeretni akaró anyát játssza, aki lányával, Chloe Shermannel (Kiera Allen) él együtt. A 17 éves Chloe mozgássérült, és ezen kívül több betegségben szenved – például cukorbetegség, szívritmuszavar – így otthon él és tanul, édesanyja pedig mindenben a gondját viseli. Magántanulóként éli mindennapjait, a leghőbb vágya, hogy egyetemen folytathassa tanulmányait. A lány rendkívül okos, intelligens, sok különböző téren eligazodik, így minden esélye megvan rá, hogy bejusson egy jó egyetemre. Anyja, Diane, szigorú szabályok közt tartja, nem engedi, hogy felügyelet nélkül internetet vagy telefont használjon, nem tehet olyant, amiről édesanyja nem szerez tudomást, így majdnem teljesen ki van szolgáltatva Diane-nek. Chloe viszont egy szófogadó tinédzser, nem engedetlenkedik, látszólag boldogan is élik az életüket. Az események onnan vesznek gyanús fordulatot, amikor Chloe észrevesz valami furcsát az egyik gyógyszerének címkéjén. Azután folyamatosan gyanakszik, ki akarja deríteni az igazságot, és innen folyamatosan fokozódik a feszültség a műben.

A Fuss! legtöbb jelenetében Sarah Paulson és Kiera Allen látható a képernyőn. Az Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, Sarah Paulson és a film felfedezettje, az első nagyjátékfilmjében szereplő Kiera Allen, jól együtt tudtak működni a forgatásokon. Chloe alakításával Kiera a világ második valós kerekesszékes főszereplője. Az első az 1948-as A Kos jele (The Sign of the Ram) című thrillerből Susan Peters. A lány színészi játéka abszolút leköti a nézőt, remekül alakítja Chloe szerepét, akivel elmondása szerint azonosulni tudott. Az akkor 22 éves Kiera a Columbia Egyetemen tanult, amikor az ügynöke elküldte neki a film forgatókönyvét. Chloe – amellett, hogy kerekesszékes – céltudatos, leleményes és szenvedélyes, akárcsak Kiera. Az egyik jelenetben egy erős fizikai megpróbáltatás elé állítja őt a szerep, ami kimondottan vonzotta a színésznőt.

A mű címe különösen érdekes, mivel az egyik főszereplő mozgássérült, így neki képtelenség lenne futnia. Ennek ellenére, ahogy nézzük a filmet, egyre inkább világossá válik, hogy ő lesz az, akinek menekülnie kell majd, és így a címre visszarévedve még inkább érdekessé válik, még inkább kíváncsivá tesz, hogy ez hogyan is lesz lehetséges. Az egyik jelenetben Chloenak egy lépcsőn kell lejutnia, úgy, hogy nem kap semmilyen segítséget. Ebben a helyzetben is látszik, hogy mennyire futni akar, mennyire meg akar menekülni.

A film képi világa hozzáad ahhoz, hogy ezáltal még hatásosabb legyen, még inkább éreztesse velünk a félelmet, a kétségbeesést. Különösen egy jelenet esetében emelném ki a remek kameraállásokat és vágói munkát, a fent említett lépcsős jelenetnél. Ezek a képkockák a néző számára eleve fájdalmasak és lelkileg megterhelőek, a jó vágói és operatőri munka pedig nagyban hozzásegít még ehhez.

Az eredeti streamingszolgáltatójukon (Hulu) kívül látható volt a mozikban, ahol a Lionsgate mutatta be, 2021-ben pedig a Netflixre is felkerült. Az alkotást összességében pozitívan értékelték a kritikusok.

Mindent összevetve, egy nagyon jól megírt és megalkotott filmet láthatunk, amelyhez nagyban hozzáad a két főszereplő tehetsége. Nem mondhatjuk egy laza témájú, könnyed filmnek, de rengeteg olyan elemet tartalmaz, és kérdést boncolgat, amiért érdemes megnézni. Az alkotás azért is tud nagyon hatásos lenni, mert olyan jeleneteket vetít elénk, amelyekkel nem találkozunk nap mint nap, és egyben, amelyek megérintenek lelkileg.