Október óta vagyok egyetemista, teljesen új nekem ez a terep, és sajnos nem csak az elvárások, hanem a jelenlegi lehetőségek is jelentősen megváltoztatják az egyetemi lét milyenségét. Sajnos már az első félév nem úgy sikerült, mint ahogyan szerettem volna. Most erről fogok írni.
Amikor felvettek az egyetemre, úgy döntöttem, hogy jó tanuló leszek. Az iskolában néha-néha becsúszott egy-egy gyengébb jegy, de nagy összeségében azért mindig eléggé jó tanuló voltam. Eldöntöttem, hogy ez a közeljövőben se fog megváltozni, hiszen miért változna?
Már az egyetem első hetében arra törekedtem, hogy lehetőleg ne maradjak le, tudjam tartani lépést a tananyaggal és a társaimmal. Ehhez nem segített hozzá az, hogy minden teljesen online történt, és persze az összes felületet, amit az egyetem használ, villámgyorsan meg kellett tanulni.
Egészen más ez a közeg, mint amilyen az iskolai volt. Valahogy azt éreztem, hogy lévén, hogy több százan vagyunk jelen egy-egy órán, így talán kevésbé érdekli az oktatókat is, hogy kinek hogyan is fog menni az egyetem. Az látszott gyakorlatilag végig rajtuk, hogy túl szeretnének ezen a dolgon lenni, hogy ők is a saját dolgukkal foglalkozzanak. Ami engem merőben meglepett… Nem ilyennek képzeltem el az egyetemi oktatást (insert ide: csalódott fej).
Az egyik legvérmesebb tanár természetesen az egyik legnehezebb tantárgyat is tanítja. Nem elvárható így tőle, hogy jófej legyen. Az nem fér meg az imidzsével. Ehhez mérten aztán vastagon csesztett minket. Folyton házi feladatokat adott, amiket nem is lehetett jóformán elkészíteni, mert fullba érthetetlen volt mindaz, amit az óráin mondott. Természetesen a társaság fele értetlenül pislogott, és még csak arra sem volt lehetőségem, hogy velük együtt tudjak a tantárgyból felkészülni, mert jóformán nem is ismertük egymást. Ez pedig nem túl kecsegtető azt elnézve, hogy azt hiszem, ebben a helyzetben az lett volna a legjobb, ha mind-mind összetartunk.
Már a parciális is nagyon döcőgősen ment. Át se mentem belőle, lövésem nem volt, hogy hogyan is kellene jól felkészülni belőle. Természetesen ott volt a konzultáció(k) lehetősége, de ne higgyétek azt, hogy konzultáción az ember csak egy fél centivel is világosabb lett. Minden egyes feltett kérdésre úgy válaszolt, hogy abból nemhogy többet nem tudtam meg, még sokkal jobban össze is zavarodtam.
Valahol mindig abban reménykedtem, hogy megváltozik, és előbb-utóbb megértem az anyagot, de valahogy nem ez történt. Most pedig pótvizsgáznom kellett. Természetesen a parciális vizsga elengedhetetlen része a tananyagnak, így több, mint három órán keresztül próbáltunk zöld ágra vergődni a tétellel. Azzal a tétellel, ami egy picit se volt könnyebb, vagy racionálisabb, mint amilyen a vizsgatétel volt. A számításos feladatokat pontosan annyira nem tudtam, mint amire számítani lehetett, és az elméleti rész esetében is olyanokra kérdezett rá, hogy csak ámultunk és bámultunk.
A vizsgában nem az volt a legbonyodalmasabb, hogy nehezek voltak a feladatok, hanem az, hogy miután véget ért, teljesen nagy homályban voltál, hogy most mennyire volt helyes mindaz, amit leírtál, vagy mennyire volt helytelen.
Eredményhirdetés csak vasárnap lesz, engem pedig addig meg fog enni a fene. Nagyon izgulok, nem szeretnék a félév legnehezebb tárgyából bukni, mert az senkinek nem lenne jó. Nekem lelkileg, a szüleimnek anyagilag, és társai.
Most, hogy úgymond véget ért a félév, megpróbálok pihenni, és feltöltődni az újabb félévre. Az online oktatás egyáltalán nem volt könnyebb, mint az offline, én úgy érzem, és sokkal jobban le tudtunk szellemileg is fáradni, mint akkor, ha ez szemtől-szembe történt volna.
Kicsit reményvesztett vagyok, azt se tudom, hogy tényleg erre az egyetemre kellett volna jelentkeznem, vagy sem. Azt sem értem, hogy mi miatt vagyok megbuktatva, és természetesen az is tök nagy homály számomra, hogy mit nem csinálok jól, mit kéne másként csinálni, hogy sikeres legyek.
Velem van a baj? A tanárral? Miért van az, hogy a legtöbb egyetemi tanár abszolút érthetetlen? Miért van ekkora szakadék az iskola és az egyetem között? Ha megbukok a mostani vizsgán, akkor mi lesz, mi tévő legyek?
Ezekre a kérdésekre keresem most a választ…
Facebook kommentek