Szerintem mindannyian láttunk már korábban X Faktort vagy más tehetségkutató műsort. De milyen lehet ennek az erdélyi kiadása, milyen lehetőségek rejlenek benne? A 2022-es Erdély Dala vetélkedő nyertes csapatával, a Szintaxis tagjaival beszélgettem, Fábián Árpád- Lehellel (gitár), illetve Bíró Hunorral (ének, gitár).
Gratulálok nektek a díjhoz! Nagy dolog ez, milyen érzés, valaha gondoltátok volna, hogy ti lesztek az első Erdély Dala győztesei?
Köszönjük! Úgy voltunk vele, hogy a nyár folyamán értesültünk erről a versenyről, és eldöntöttünk, hogy ha sikerül olyan dalt írni, ami esélyes lenne a győzelemre, akkor beleállnuk. Sikerült megírni a Lassú vonatokat, ami igazán jó dal, közel érezzük magunkhoz. Ez lehetett a sikerünk kulcsa.
Milyen további terveitek vannak, mi a következő lépés ezután?
A következő lépés intenzív stúdiómunka, hiszen ez is a díj része, ez pedig nálunk már folyamatban is volt. Így duplán jól jött. Az új lemez megjelenését nagyjából február tájára szeretnénk időzíteni, ezt megelőzően pedig decemberben szeretnénk egy kisebb erdélyi turnét, néhány fontosabb állomással. Marosvásárhely és Kolozsvár mindenképpen benne lesz, hiszen ez a fő bázisa az együttesünknek.
Milyen volt az elmúlt hetek munkafolyamata, hogyan kell ezt elképzelni?
Szeptember végén jelentették be a hat döntőst, akit a zsűri választott ki, ezután mentünk, október elején, Nyárádszentlászlóra a táborba. Ott voltak a mentorok is, akik a csapatokat segítették. Nagyon vagány volt az alkotótábor, mert tényleg megismerkedhettünk még hat erdélyi együttessel, akik ugyanúgy komoly céloknak vágnak neki az elkövetkezendő időszaknak, mint ahogyan mi is tesszük. Jó volt ennek részese lenni.
Bár jómagam is hallottam már az együttesről, konkrétan nem ismerem a történeteteket, mikor alakultatok, mióta vagytok egy banda?
Ez igazából Kolozsváron kezdődött, egyetemistaként indultunk el, itt alakult a zenekar… Először Zoli konyhájában (Marton Zoltán – ének, gitár – a szerk.) zenéltünk, ott próbáltunk. Konyhazenekarból lettünk garázszenekar, majd garázszenekarból lettünk pincezenekar, hiszen jelenleg ott próbálunk, mint minden rendes rock zenekar. Ekkor 2018 őszét írjuk, első komolyabb koncertünk 2019 tavaszán volt az első koncertünk a G Caféban, Marosvásárhelyen.
Milyen a csapat dinamikája, ki mivel foglalkozik/foglalkozott a verseny alatt?
Nem csak a versenyre koncentráltunk, hanem a lemezre is, hiszen az már régi vágyunk. Aztán az őszi fellépéseket is le kellett szervezni. Dobosunk, Horváth Atti, logisztikával, adminisztrációs dolgokkal szokott foglalkozni. Richárd Zoli az alkotói feladatokkal és a zenei résszel foglalkozik, ide tartozik a szövegírás is. Kusztos Dávid kreatív tartalmakkal, többet között videó vágással. Lehel meg én a Facebook posztokon ötletelünk, mi most tanuljuk, hogy hogyan lehetünk közösségi média fogyasztókból- tartalomgyártóvá alakulni. Emellett természetesen dolgozunk is, tehát nem unatkozunk.
Elismert zenészekkel dolgozhattatok együtt az elmúlt pár hétben, mit tanultatok tőlük?
Az alkotó táborban találkoztunk ugye Tarján Zsófiával (Honeybeast), a Blahalouisiana frontemberével, Schoblocher Barbarával és Vizi Imrével. Nagyon vagány volt azt látni, hogy mennyire alázatosan és emberségesen viszonyultak a kezdő zenekarokhoz. Barbitól megtanultuk, hogy hogyan tudunk mindig felkészültek lenni a koncertszezonban. Ezt tudatosan kell kezelni, hogy az ember mindig fitt legyen. A zsűri is nagyon vagány volt, Bagossy Norbert (Bagossy Brothers Company), Keresztes Ildikó (előadóművész, énekes), Lukács László (Tankcsapda), és Dorogi Péter (zenész, énekes, DOROGI). Már az is vagány volt, hogy találkozhattunk velük, de a szakmai tanácsaik legalább annyira hasznosnak bizonyultak!
Ki számotokra, együttesként, a legnagyobb példakép?
Nagy a szórás, hiszen öten sokszor ötféle zenét hallgatunk. Azért vannak közös pontok… Az aktuális kedvenc a Parcels, az ők koncertjükön nemrégiben volt néhány tag is a bandából Svájcban. Igazából azzal együtt, hogy öten másféle zenét hallgatunk, igyekszünk megosztani azt, ami éppen tetszik. Ez pedig építően hat a csapatra.
Milyen kihívásokkal áll szemben egy erdélyi banda? Mit gondoltok mennyire befolyásolja a sikerességeteket az, hogy erdélyiek vagytok?
Ez egy kiaknázatlan terület zeneipari szempontból. Az Erdély Dala pedig nagy ugródeszka ilyen szempontból számunkra. Idén volt a zenekarunknak az első fesztiválszezonja. Pozitív csalódásaink voltak, ez pedig szerintünk az jelenti, hogy lassan sikerül felzárkózni a magyarországi zenei palettához. Ez a verseny is megmutatta, hogy vagány induló zenekarok vannak, ebben pedig az induló fesztiválok nagy segítséget nyújtanak. Ez a díj pedig nagy segítség nekünk, a turné és a lemez pedig a legfontosabb egy banda életében.
Hol hallhatunk Benneteket legközelebb? Van már valamilyen fellépés alakulóban?
Ahogyan mondtam, most télen lesz minimum két állomás Marosvásárhely és Kolozsvár. Ezek vannak egyelőre kilátásban, de természetesen a közeljövőben újabb és újabb fellépésekkel készülünk.
Nyitókép: Erdély Dala Facebook oldal
Facebook kommentek