Már idejét se tudjuk annak, hogy mikor ültek a diákok az iskolapadban, és mikor volt még hagyományos oktatás. Az idei év nagy változást hozott az oktatás számára, és ráadásul nagyon gyorsan kellett alkalmazkodjanak a kialakult helyzetre. Ennek árnyoldalairól beszél Gergő, aki XI. osztályos tanuló.
Reggel van, csörög az ébresztőm. Ugyanolyan monoton az ébresztőhangom is, mint az életem manapság. Tudom, hogy nagyjából 7 percem van a gép elé kerülni, mert félkor kezdünk, és nagyjából 15-perc környékét írhatunk most. A gépem lassan kapcsol be, ezért kipattanok az ágyból, benyomom a bekapcsolót rajta, és vissza is pattanok a paplan mögé. Hallom a Windows csivittelő üdvözlőhangját. Akaratlanul is a telómra nézek. 29 perc van. Belépek a Classroom-ba, sehol egy lélek, még linket se látok sehol. Mi a franc??? Nem értem, de komolyan nem.
Kb 2 percre volt szükségem, hogy rájöjjek, ez bizony az a nap, amikor tornával kéne reggel kezdeni, csak ugye azt online nem nagyon lehet végezni, szóval elmarad, szóval akkor megint beszívtam.
Két opció van, vagy visszafekszem, és akkor elment a levesbe a mai nap, mert még legalább fogok vagy 2-3 órát aludni, vagy az előttem álló 40 percet kihasználom. Az utóbbi mellett döntök, és elkezdem megírni ezt a cikket.
Amikor szeptemberben kiderült, hogy nem lesz ebben a félévben, de talán ebben az évben egyáltalán face2face oktatás, igazán boldog lettem. Tudtam, hogy sokkal könnyebb lesz az életünk, sokkal jobb lesz nekem itthon, legalább nem kell a hülye osztálytársaimmal egy légtérben lennem, és ráadásul még tovább is tudok aludni. Ki ne szeretné ezt?
Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre bonyodalmasabb lett az egész. Azzal kezdődött, hogy a tanárok jó sok házival megtömtek. Tudom, ez elsőre nem tűnik, olyan égbekiáltóan nagy dolognak, de egy idő után már menedzselni sem lehetett a sok házit. Főleg, hogy újabban az a jó szokásuk lett a tanároknak, hogy a nap bármely pillanatában küldhetnek házit. Így gyakorta megesik olyan, hogy csak késő délután kapjuk kézhez a másnapi házi feladatot, amit én egy kicsit se tudnék jófejségnek nevezni…
Emellett ott van az a faktor is, hogy napi 8 órát lehúzni a gép mellett nagy szívás. Én nem tudok ennyit egyfolytában a monitorra bámulni. Lehet azt mondani, hogy dehát mi úgy is egész nap a gép előtt ülünk… Ez nem igaz, a legelvetemültebb gémer se tölt 2-3 óránál többet a gépe előtt. Napi 8 órát ott ülni (ami inkább napi 10-11, mert a legtöbb házit is ott kell megoldani…), egyszerűen kínzás. A legkeményebb multicégek se tudják ezt hosszútávon megcsinálni az alkalmazottaikkal…
Emellett pedig még mindig szűkösnek érzem azon programok, webhelyek számát, amelyek arra adnának lehetőséget, hogy a tanárok, vagy a diákok interaktív módon tudjanak dolgozni. És hogy mi lenne a megoldás? Hadd’ ne egy tizenegyedikes diák mondja meg.
Mindenesetre napi 8-10 órát a laptop előtt ülni nem buli. Még 18 évesen sem…
Facebook kommentek