Ezelőtt egy héttel ilyenkor még javában a napsütést, a jobbnál jobb illatokat, illetve természetesen a kitűnő hangulatot élveztem. Hát ilyen az élet Spanyolországban egy turista szemével.
Ez egy abszolút váratlan utazás volt, jóformán senki sem számított rá, az év elején, nem volt még betervezve. Aztán adta magát az ötlet, s mi pedig életünk vele. Így utaztunk el hat napra Barcelonába, Katalónia fővárosába.
Első körben kiderült, hogy egyáltalán nem lesz olcsó a kiruccanás. Már a repülőjegy is jelentősen drágább volt, mint azt megelőzően Rómába, vagy Brüsszelbe. Az első kihívás tehát az volt, hogy elérhető áron kapjunk repjegyet, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen átszállni és keresztbe-hosszába Európát átutazni. Végül sikerült, de egyáltalán nem volt egy könnyű feladat!
Létezik a spanyol dolce vita?
Nem, csak a buena vida, az viszont határozottan érezhető. Bár mindeddig nem jártam Spanyolországba, ahogyan földet értünk és egyre távolabb kerültünk a repülőtér zajától, éreztem, hogy minden jó, átjárt a jó hangulat és a napfény. Azt hiszem, ezt meg lehetne szokni…
Már csak az a kérdés, hogy az ország más részein is hasonlóan jó-e a hangulat. Az ott élő barátaim szerint igen, és én hiszek nekik.
Miben rejlik a spanyol boldogság?
Az első válaszunk szerint az lenne, hogy természetesen a pénzben, de én nem hiszek ebben. Túlságosan egyszerű válasz lenne. A spanyolok boldogsága egyértelműen az életszemlélettől, a mediterrán éghajlattól, a változatos és egészséges ételektől jó, tehát valószínűleg ennek köszönhetően boldogok.
Az ott töltött napok alatt megértettem azt is, hogy a manírok, amelyek sokszor kelet-európaiként körbevesznek minket mennyire károsak tudnak lenni az ember hangulata szempontjából. A dalolás, a mosolygás a finom borok és gyümölcsök, valamint a nagy közösségi élet mind-mind olyan elemei a spanyol-életnek, melyek egyértelműen szebbé teszik a mindennapokat.
…és a sporttal mi van?
Sok helyen jártam már, de biztosan ki tudom jelenteni, hogy még egyetlen olyan helyen sem, ahol ennyire egészséges színük lett volna az embereknek, és ennyire jó bőrben lettek volna. A vasárnapi napot végig a tengerparton töltöttük, és teljesen lenyűgözött az, hogy mennyire sok fitt embert láttam.
És nem, nem csak a kockás hasakról beszélek itt, hanem sokkal inkább az ápoltságról, arról, hogy az embereknek szép volt a mosolyuk, a bőrük, a hajuk nem volt agyonfestve és így tovább. Az egyedüli dolog, amely számomra furcsaságként hatott, az az volt, hogy mindenki eléggé tisztességesen szét volt varrva, vagyis az emberek többségének volt tetoválása. Ez természetesen innen kezdve szubjektív, hogy kinek mi tetszik, mennyire kelti az ápoltság érzését a tetoválás…
Azért pénz is kell a boldogsághoz, nem?
Természetesen valamennyi elengedhetetlen, szerintem. De elnézve Barcelona kis, hangulatos beülős helyeit, már egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy olyan rengeteg. Bár, ahogyan azt már korábban is írtam, tényleg nem olcsó a város, de ez leginkább a múzeumok, galériák, nevezetességek belépti díja miatt van így, egy tapasz, papanato egészen elérhető árban van, 10-12 euróból az ember úgy is jól tud lakni, hogy közben nem fast fooddal tömi a fejét. Ez pedig ottani viszonylatban nem számít eget rengetően sok pénznek. Talán még itthoni viszonylatban sem annyira (lásd az itthoni nagyvárosokat).
A tengerpart és a csodaszép parkok, a reggeli vagy esti futások azonban mind-mind ingyen vannak, amik tegyük hozzá, hogy egészen sokat adnak hozzá a boldogsághoz…
Miért olyan különleges ott élni?
Erre egyértelmű választ nem tudok adni, de az biztos, hogy nagyon érdekes ott élni. Marci, aki egyetemen évfolyamtársam is volt, a barátnőjével már nagyjából másfél éve laknak a város központjához egészen közel, és ki vannak virágozva! Amikor két év után találkoztam velük, egészen jó hangulatom lett! Persze nem fenékig tejfel az élet, ez egyértelmű, kétség sem fér hozzá, hogy a mindennapok nehézsége ugyannyira megérint ott is, mint itthon, a kérdés, hogy az első bosszúság után mi következik: mosoly és tengerpart vagy egy Netflixes film…
Azt hiszem, hogy ez a titka a jó életnek.
Én pedig abban a hitben szeretnék élni, hogy igen: Spanyolországban mindenki boldog.
Facebook kommentek