Jó újra itthon. Kicsit már vártam is, hogy újra visszaálljon minden a régi kerékvágásba. Pedig panaszra okom nincsen, az elmúlt két héten újra Európát jártuk. Az aktív kirándulásnál pedig kevés jobb kikapcsolódási opciót ismerek!
Pénteken múlt két hete, amikor újra nyakamba vettem a világot, a barátnőm és kedves barátaim társaságában. A nyár egyik legfontosabb pillanata ez, amit kétségkívül mindannyian ugyanannyira várunk. Bár nem vagyunk egyformák, ez a nyaralás szoros kapocs közöttünk, amiből gyakorlatilag egész évben tudunk töltekezni aztán.
Imádom a munkám, de nem vittem magammal fényképezőgépet…
Egy jó újságírónál mindig van papír, írószer, fényképezőgép, állvány, kisbicska, egy alma, kézfertőtlenítő, laptop, és még sorolhatnám. Ezúttal úgy döntöttem, hogy nem leszek jó újságíró.
Az elmúlt év nem volt könnyű semmilyen szempontból. Míg a 2021-es év első fele aktívan, dolgosan telt, addig a 2022-es év első fele telis-tele volt megpróbáltatásokkal, akadályokkal, amelyeket meg kellett ugrani. Ez pedig triplán arra ösztönzött, hogy ezt a két hetet úgy töltsem el, ahogyan arra a leginkább szükségem van: semmittevéssel. Az igazat megvallva, nem volt egyszerű, többször is eszembe jutottak a feladatok sokasága, amely itthon vár rám, illetve az, hogy de jó lenne megnézni, hogy hogyan folyik nélkülem a munka, esetleg van-e valamilyen fennakadás.
Nem volt fennakadás. Nélkülem is minden működött.
Bár amikor útnak indultam, akkor úgy terveztem, hogy legalább 2 vlogot ki fogok hozni a cirka két hétből, ha nem kamerákkal, hát telefonnal. Aztán beszélgetve a többiekkel, meg látva a kirándulás ritmusát, úgy döntöttem, hogy ezt az ötletet elvetem. Helyette pedig csak néztem.
Természetesen azért igyekeztem hírt adni magamról, rengeteg fotót készítettem, amit igyekeztem időben megszerkeszteni és feltölteni, de ezt is csak azért, hogy valamivel lefoglaljam magam és még véletlenül se érezzem teljesen haszontalannak az eltöltött időt.
Elárulok egy titkot: Amerre nézel, arra látsz!
Aki folyton a TikTokon lóg, annak valószínű, hogy nem újdonság ez a mondat. Ám ezzel én most egészen mást szeretnék elmondani, látva, hogy hogyan nyaralunk mi, fiatalok. Mindannyiunk kezében ott a mobilkészülék, most már olyan szolgátatói csomaggal, ami lehetővé teszi, hogy úgy használjuk ténylegesen a telefonunkat külföldön is, mintha itthon lennénk. Van korlátlan percünk, egy csomó internetünk, a telefonok jórésze pedig több száz gigabyte tárhellyel rendelkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden adott ahhoz, hogy úgy érezzük, mintha otthon lennék. Pedig nyaralunk, ilyenkor kellene az agyunkat, a szemünket pihentetnünk. Jó lenne, ha az okosóra egész nap do not disturbra volna állítva, a telefon pedig rezgőre, és nem checkolnánk folyton. Na így kellene nyaralnunk.
Mert ha…
Folyton folyvást fotózunk, posztolunk, elmerülünk a telefononunk adta lehetőségekbe, azzal együtt számolhatunk azzal, hogy pont a legfontosabb dolgokról maradunk le: a nyaralás adta lehetőségekről. Hiszen nem látunk semmit.
Emelje fel az a kezét, aki a nyaraláson készült 500 fotót végignézte az elmúlt két-három évben. Igen, látok két remegő kezet… Köszönöm.
Pont erről van szó. Hiába viszel magaddal hatalmas, profi kamerát, általában a végeredmény ugyanaz. Te nem láttál semmit, a fényképezőgépen pedig nem olyanok a fotók, mint amilyenekre te számítottál. Tehát teljesen bukta az egész. Ez pedig utána némi frusztrációt okoz…
Mit tanultam én az elmúlt két évben…
Én újabban úgy járok el, hogy emlékként fotózok mindenhol egy párat. Így mindenki jól jár és higgyétek el, bőven elegendő fotó készült. Ha egy helyről nem készültek olyan szuper fotók, hogy utána a családnak, itthon maradt barátoknak megmutassam azokat, hát akkor keresen majd az interneten, s megmutatom: nézzétek, itt jártam.
Ez a fegyelmezettség, átgondoltság nagyon sokat adott nekem hozzá az idei nyaraláshoz. Úgy érzem, hogy ténylegesen jelen tudtam lenni minden szituációba.
Hol jártam, mit láttam?
Természetesen tervezek egy kicsit részletesebben is beszámolni a látottakról, akárcsak a tavaly, heti rendszerességgel fogok közölni egy-egy érdekesebb részt a látogatott városok okozta élményekről.
Ízelítőül csak annyit, hogy voltam olyan kisvárosokban is, ahol már jártam a tavaly is, de voltam olyan nagyvárosban is, ami teljesen új volt számomra, mint Párizs vagy Verona, ahol ezelőtt még sosem jártam. Mindegyik nagy-nagy élmény volt!
Feltöltődtem, újra ezerrel pörgök…
Bár fizikailag nagyon-nagyon fárasztóak voltak ezek a napok, naponta átlag 18-20 km-es gyaloglásokkal, szellemileg gyakorlatilag egyáltalán nem terheltek meg. Erre most hatalmas szükségem volt, hiszen indulás előtt pár nappal arra jöttem rá, hogy gyakorlatilag az összes energiám, kreativitásom meghalt, annyira le vagyok szívva agyilag. Ezen azonban sikerült az út alatt változtatni és gyakorlatilag úgy tudtam hazajönni, hogy az agyam friss, újra tudok értelmes mondatokat formálni (legalábbis remélem).
Hát itt vagyok! Hamarosan újra jelentkezem!
Facebook kommentek