Fura ezt így leírni. Két éve. 730 nap, 17520 óra, 1051200 perc. Ennyi ideje dobog az Erdélyi Hang szíve, ennyi ideje írjuk, írom, dolgozunk azon, hogy színesebbé tegyük az erdélyi magyar sajtót.
Több cikkemben is megfogalmaztam már, hogy az év során két alkalommal szoktam számot vetni a történésekről. Az év legelején (vagyis az év végén), illetve születésnapomkor. Az Erdélyi Hang megszületése óta úgy érzem, hogy ilyenkor is számot kell vetnem magamnak, nektek mindarról, amit az elmúlt időszakban véghezvittünk.
Bár a születésnapunk konkrétan szeptember 14-re esett, úgy terveztem, hogy ennek megünneplésére egy egész hetet szentelnék, amikor is jelentősen több cikket jelentetve meg az EH-n, megköszönöm nektek, hogy olvastok minket nap, mint nap.
De miért is vágtam bele az Erdélyi Hang megalapításába?
Tudom, rögvest mindenki arra gondolna, hogy a pénz miatt, hiszen az ember mi más miatt vágna bele egy újabb feladatba? Az én esetemben ez egyáltalán nem igaz. Sőt, az egész újságíráshoz sem ez a hozzáállásom. Bár kétségkívül pénzből élünk, számomra legalább annyira fontos (volt), hogy azzal keressem meg a mindennapi betevőre valót, amit hihetetlenül élvezek, és amivel úgy érzem, hogy értéket is tudok teremteni. Az én esetemben ez a videózás-újságírás (mindkettőben még rengeteg fejlődésre van szükségem!), illetve a marketing és kommunikáció. Ez pedig mind-mind itt, az EH-ban összpontosul, hiszen egy emberként jóformán csomó dolgot el kell lássak, az adminisztratív dolgoktól kezdve, egészen a cikkek megírásáig. Ez pedig néha nem könnyű feladat. No félreértés ne essék, ténylegesen imádom amit csinálok, de akárcsak mindenki, én is elfáradok néha, sőt néha úgy érzem, hogy minden kedvem, kreativitásom elhagy engem.
Ilyenkor azonban elkezdek olvasni, tervezni és rögvest ráébredek arra, hogy bizony-bizony, még mindig sok “zene” van benne, rengeteg dologról tudok és kell még írnom.
Mi történt az elmúlt két évben?
Nem szeretnék most olyan egyértelmű dolgokról beszélni, mint a COVID vagy ukrajnai helyzet, ezt ti is láttátok, tapasztaltátok a bőrötökön. Én inkább arról szeretnék beszélni, hogy az elmúlt két évben megtanultam megbecsülni mindazt, amim van, megtanultam alázattal és szeretettel viszonyulni azokhoz a dolgokhoz, amelyek nem változnak az egyik napról a másikra. Rengeteg személyes történetet osztok meg Veletek, ám az elmúlt két évben már jelentősen tudatosabb lettem és jóval többet szelektálok azon történetek között, amelyek érdemes megírásra, és azok, amelyek azonban nem.
Emellett pedig megtapasztaltam azt is, hogy milyen jó érzés az, amikor az embereknek sikerül néha értéket teremteni mindazzal, amit csinálsz. Ez pedig hihetetlenül felemelő érzés.
Milyen tervek vannak a jövőre?
Tavaly megpróbáltam megígérni dolgokat, ezekből azonban néhány nem jött össze, így idén nem fogok ígérgetni.
Azt azonban megígérhetem, hogy igyekezni fogok minél jobb és minél érdekesebb tartalmakat hozni Erdélyből és a nagyvilágból, hiszen ez az Erdélyi Hang feladata!
Facebook kommentek