Immár egy hete járnak iskolába a tanulók, szeptember 14-én újra megnyíltak az iskolák kapui! A nagy többség számára azonban ez nem féltétlenül hozott változást, legalábbis olyan típusút, ami megkönnyítené az emberek hétköznapjait!
Március közepén egyik napról a másikra megváltoztak a hétköznapjaink. A megszokott mókuskerékből mindannyian kiestünk, és az elején még azt hittük, hogy csak pár hétre, aztán időközben kiderült, hogy akár több évre is megváltozott az életünk. Ez a változás most mindenkit érintett, kicsit, nagyot, időset, fiatalt. De mégis valahogy úgy éreztük, hogy legjobban a fiatalok életét változtatta meg.
Az iskolák bezártak, és az első pár hétben mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz, merre alakulnak a dolgok, mikor lesz hagyományos oktatás, illetve, hogy az online oktatás milyen változásokat fog hozni.
Aztán telt-múlt az idő, és kiderült, hogy az emberek még ha nehézségek árán is, de tudnak alkalmazkodni az új helyzethez. Az oktatás pedig döcögősen ugyan, de elkezdődött, és a hagyományos órák helyett, online, Zoom-os órákat tartottak a diákoknak.
Természetesen mivel nem találtak más lehetőséget, így online az osztályozást is megoldották, és minden gyereknek az online évzáró után elkezdődött a várva- várt vakáció. Talán nem is kell mondanom, hogy a bezártságból elegünk van, erről ebben a cikkben is írtunk már, viszont most úgy tűnt, hogy mégiscsak feltűnt az iskolások számára egy menekülő út. Az iskola.
Na, nem olyan szempontból, hogy most aztán erezd el a hajamat, hatalmas bulik, és baráti ölelések közepette visszatértek a normális életbe, de legalább egy kicsit kiszabadultak a négy fal közül, és találkoztak egymással az iskolában. Nem telt el egészen egy hét, amikor kiderült, hogy ez igazából megnehezíti mindenkinek az életét, ahelyett, hogy megváltás lenne. A folyamatos maszkviselés kényelmetlen a diákok számára, és az órákon való odafigyelésen kívül még kismillió dologra kell kiterjedjen a figyelmük.
Megváltoztak az órarendek, vannak olyan diákok, akik hibrid oktatásban vesznek részt, tehát nem járnak minden héten iskolába, és online kell kövessék az órákat, és az iskolai történéseket. Mint utóbb kiderült, ez se ment olyan gördülékenyen, hiszen az oktatóknak nagyon nehéz az órát úgy tartani, hogy az osztály egyik része online követi (és sokszor nem hallatszik az, amit a tanár mond), míg másik része fizikailag van jelen… Máris vannak olyanok, akik lemaradtak, vagy azért mert az iskolában nincsen megfelelő felszerelés, hogy megfelelő minőségben tudják az órát tartani, vagy a diákoknak nincsen ehhez megfelelő eszközük. Arról nem is beszélve, hogy sajnos őszig se sikerült az oktatási minisztériumnak kitalálni egy megfelelő, kidolgozott tervet arra nézve, hogy ez hogyan lesz megoldva, illetve, hogy hogyan tudnának alkalmazkodni újra egy olyan helyzethez (értsd: online oktatás), mint amilyen kialakult tavasszal. A diákok, az oktatókkal karöltve szenvednek. Senki nem tudja, hogy mi hoz a holnap, mikor zárják be az iskolákat, milyen korlátozások fognak hamarosan érvénybe lépni, illetve, hogy a “hagyományos” oktatás meddig is fog tartani.
Mi a cél ezzel?
Mikor fognak végre olyan ésszerű döntést hozni, ami alkalmazkodik a jelenlegi helyzethez, és egyaránt kedvezni fog a tanárnak, és a diákoknak is?
Mikor fogják a diákok megkapni a minisztérium által ígért táblagépeket és laptopokat, amelyek egyesek számára az egyetlen lehetőséget biztosítaná ahhoz, hogy megfelelőképpen haladjon tanulmányaival?
Meddig lesz fenntartható az, hogy a diákok lemaradnak, és teljesen egyedül és elveszettnek érzik magukat ebben a kilátástalan helyzetben?
Mindannyian csak nézünk, és visszafojtott lélegzettel várjuk a fejleményeket. Reménykedünk, és igyekszünk hinni is abban, hogy az iskolák nem gócpontjai lesznek a vírusnak, hanem a diákok oktatásával (és az elmúlt pár hónapban lemaradt diákok felzárkóztatásával) foglalkozó intézmények!
Facebook kommentek