Az év első hónapját sokan nehéznek élik meg. Rövid nappalok, hideg idő, kevesebb napfény – mindez hatással van a szervezetünkre és a hangulatunkra is. Januárban gyakran érezzük magunkat fáradtabbnak, motiválatlannak, és ez teljesen természetes. A karácsi időszak után a mindennapok hirtelen üressége is rányomhatja a bélyegét a közérzetünkre, mintha még nem találnánk a helyünket az új évben.
A biológiai ritmusunk szorosan kapcsolódik a fényhez. A kevesebb napfény csökkenti a szerotonin szintet, miközben növeli a melatonin termelődését, ami álmosságot okoz. Nem véletlen, hogy ilyenkor nehezebb reggel felkelni, és este hamarabb elfáradunk. Sokaknál ilyenkor jelentkezik a szezonális hangulatingadozás enyhébb formája is, amely fokozott érzékenységgel, levertséggel vagy csökkent koncentrációval járhat.
A társadalmi elvárások azonban gyakran ennek az ellenkezőjét sugallják: január legyen az az időszak, amikor „belehúzunk”, új célokat hajszolunk és maximális teljesítményt nyújtunk. Fogadalmak, kihívások, „új év, új én” üzenetek vesznek körül minket, miközben belül inkább pihenésre lenne szükségünk. Ez a kettősség belső feszültséget okozhat, és könnyen azt az érzést keltheti, hogy valamit rosszul csinálunk.
Pedig a téli lelassulás elfogadása nem lustaság, hanem önismeret. A természet ritmusa is visszahúzódásra, feltöltődésre hív, és az emberi szervezet sem kivétel ez alól. Január ideális időszak lehet a tervezésre, tanulásra, befelé figyelésre – nem feltétlenül a látványos eredmények hajszolására. Ilyenkor érdemes megengedni magunknak a lassabb tempót, hogy amikor eljön az idő, valódi energiával és tisztább iránnyal tudjunk továbblépni.
Facebook kommentek