Az este futótűzként járta be az internetet a hír, hogy Bill és Melinda Gates 27 év házasság után elválik. Sok mém is megjelent, néhol Mészáros Lőrincet, néhol Bill-t siratva. De ez miért akkor szenzáció?
“Tudod lányom, a hírességek összeházasodnak, aztán elválnak…” szokta mondogatni nagymamám. Az elmúlt időszakban pedig az átlagosnál jelentősen több válásnak lehettünk tanúi. Egyrészt a járvány okozta bezártság nem kedvezett a párkapcsolatoknak, másrészt valahogy annyira könnyűvé vált nagyon sokak számára a válás (és ez pontosan tudom, hogy mennyire rosszul is hangzik), hogy nagyon sokan könnyebben hoznak meg egy ilyen típusú döntést most, napjainkban, mint ahogyan azt régebben tették volna. Egyszerűen más a társadalmi berendezkedés, más az élet ritmusa, könnyebben unjuk meg egymást, mint régebben.
Nagyon sokan igazi botrányt és világhírt csinálnak a válásukból (számos influencer, celebritás válását ismertük meg a kelleténél sokkal jobban), vannak olyanok, akik csendben, békésen válnak el. A tegnap az utóbbit láthattuk.
Mindössze egy Twitter posztban jelezték azt, hogy 27 év után (!!!) különválnak. Csak ennyi. Semmi dráma, semmi nyilatkozat.
És közben szomorú lettem. Huszonhét év. 27. Ez nagyon hosszú idő, szerintem az ember 27 év eltöltött év után már nem gondolkodik azon, hogy elválna-e, vagy sem, hiszen annyira megszokta, megismerte a társát, hogy nem tudná elképzelni a saját életét nélküle. Bill Gates esetében ez pedig szerintem hatványozott, régóta követtem az életüket és szerintem teljesen összeillettek, megvolt látszólag minden, ami egy jó házassághoz kell.
És mégsem működött…
Hát nem szomorú? Ha már a világ leggazdagabb (vagy aktuálisan negyedik leggazdagabb) emberének sem működik a házassága és 27 év után elválni készül a feleségétől, akkor mi a biztos ebben a cudar világban?
Pénzügyi problémájuk nem lehetett, ebben egyezzünk meg, szerintem ilyen kaliberű embereknél ez már nem is téma, maximum az, hogy mibe fektessék vagyonukat… Látszólag, mint ahogyan azt korábban is írtam, boldogok voltak.
Akkor?
Érdemes-e belevágni egy párkapcsolatba bárkivel, ha nem tudod, hogy vele fogod-e leélni az életedet? Mi a biztosíték arra, hogyha te még úgy is gondolod és látszólag minden rendben van, nem fog ő lelécelni egy adott pillanatban?
Mekkora a kapcsolatok rizikófaktora?
Tudom, a fenti mondat, nagyon Carry Bradshows-an hangzott, de őszintén egyre gyakrabban felmerül benne, hogy ebben az igencsak bizonytalan világban mi a biztos?
Valahogy olyan méltatlannak érzem két ilyen ember válását, olyannak, amire nagytatám azt mondaná, hogy a “Kutya is a jó do’gában vész meg…” .
Persze ugyanakkor, mindamellett megértem, és igyekszem is elfogadni, hiszen már gyakorlatilag büntetlenül megtehetik azt, hogy azzal és úgy éljék le az életük hátralevő részét, akivel szeretnék…
Csak az egész olyan szomorú és kiábrándító ugyanakkor….
Azért a legjobbakat kívánom nekik és üzenném Billnek, hogy ha már szingli lett, kicsit optimalizálja már jobban a gépekre a Windowsot, mert ma többször is azt éreztem, hogy kihajítom az ablakon…
Facebook kommentek