Teljesen megszokott módon a híreket böngésztem, amikor szembejött velem ez a mérhetetlenül szomorú eset, amire ha valahányszor gondolok, mindig nagyon ideges leszek. Gyakorlatialg szétvertek egy majdnem teljesen kész bölcsödét Kézdivásárhelyen.
Na természetesen nem úgy, immel-ámmal, hanem a szó elsődleges értelmében.
Szétvertek.
Gyakran lehet a hírekben olvasni azt, hogy megrongáltak bizonyos dolgokat, ilyenkor látszik, hogy tudatos tettlegesség történt, az adott épület, eszköz állapotába kár keletkezett. Most itt nem olyan kár keletkezett, hanem gyakorlatilag félig-meddig újra kell építeni a bölcsödét, mert annyira beáztak a falak és annyi minden összetört, hogy itt gyakorlatilag újra kell kezdeni az egészet elölről.
Az ország lángokban van (képletesen értsétek) és még ilyen szar helyzetben is, mint most, ilyen mértékű rongálások történnek.
Ugyanakkor tegnap az is kiderült, hogy egy 12, illetve egy 15 éves gyerek volt az elkövető. Erre számítani lehetett, azt hiszem, hiszen ilyen korban nem bírnak magukkal a fiatalok. Illetve ilyen korban sem. 15 évesen jómagam is csináltam veszélyes dolgokat, hülyeségeket, de soha nem történt olyan, hogy tudatosan valakinek (akár személynek, akár közösségnek) rosszat tegyek.
Ebben az esetben viszont már többről van szó. Itt nem a fiatalkori erejüket vezették le a fiatalok, hanem gyakorlatilag a számítógépes játékokban látott vandalizmust ültették a gyakorlatba. 12, illetve 15 évesen.
Vajon ők lesznek azok, akik a jövőben további hülyeségekre vetemednek? Ők lesznek azok, akik a leghangosabban fogják a hülyeségeket fújni, akár ittasan vezetni, netalán véletlenül “meggondolatlanságból” olyan balesetet okozni, ami emberi életeket követel? Hogy fog tudni a későbbiekben egy ilyen fiatal a társadalom hasznos tagja lenni?
Természetesen joggal teszik fel a kérdést az olvasók, hogy és? Mit lehet tenni? Megölni csak nem lehet őket. Nekik is van egy édesanyjuk, meg egy édesapjuk, akik remélhetőleg nem erre nevelték a gyerekeiket, mégis elcsúszott valahol a történet. Nagyon elcsúszott.
Véleményem szerint itt kemény közmunkára kell a fiatalokat ítélni, amely nem 80 óra, hanem mondjuk 2 év. Semmi embertelenséget nem kell ellenük elkövetni, csak olyan feladatot kell kötelező módon heti 4-5 alkalommal ellássanak, amelyek a közösségért vannak. És kezdhetnék bemelegítőként a bölcsőde tatarozásával. Természetesen a keletkezett anyagi kárt vissza kell térítsék, de ebben az esetben nem a szülőket kell ráncba szedni, hanem a fiatalokon elverni a port, akik majd a fizetésüknek egy hányadával törleszthetik a kialakult kárt.
Természetesen a fenti eset nem szokványos (hála Istennek), a mai fiatalok többsége nem csak rombolni és zúzni tud, de akadnak páran, akik szerintem az otthoni nevelés hiányában szenvednek, illetve a társadalom olyan részéhez tartoznak, akik nem hisznek már semmiben, ami itthon történik. Nem hiszik el, hogy az itthoni óvodák lehetnek jók, hogy az állam azért tesz a polgáraiért (még akkor is, ha természetesen még nagyon-nagyon távol van az elvárttól). Ezek az emberek ki vannak ábrándulva és látva őket, egy kicsit én is.
Legyen ennek vége, kérlek, ha lehet inkább építsünk, mintsem romboljunk!
Facebook kommentek