Annyi fogadalmunk van az új évre, annyi mindent megfogadunk minden egyes év elején. De vajon elgondolkodtunk már azon, hogy megfogadjuk, azt, hogy boldogok leszünk? Tudom, kicsit viccesen hangozhat elsőre, de engedjétek meg, hogy kifejtsem!
Január elsején több milliárd fogadalom veszi kezdetét. Legtöbb a szokásos, szorgalmasabb, tudatosabb, egészségesebb leszek. Valahogy minden egyes fogadalom esetén mi magunk helyezünk egy kényszert magunkra annak kapcsán, hogy hogyan, minek az útján változtatunk magunkon, esetlegesen hazudtoljuk meg mindazt, amik mi valójában vagyunk. Mindannyian olyanok szeretnénk lenni, mint Carrie Bradshow vagy Samantha a Sex and city-ből, esetleg néha egy kis Gossip Girls-el megfűszerezve. Szeretnénk, hogy bomoljanak utánunk a férfiak, mindenkinek az legyen az álma, hogy velünk legyen, és nekünk főzze meg azt a mágikus reggeli kávét.
És azt hiszem huszonévesen itt csesszük el. Itt, azzal, hogy nem a tükörbe nézünk, hanem azt szeretnénk, hogy az internet legyen számunkra a tükör. Hogy mi magunk is azzá váljunk, akiket csodálunk, és akinek az életéért annyira odavagyunk.
Én viszont eldöntöttem idén, hogy nem. Nem hazudtolom meg magam. Talán az összes fogadalom közül a legbonyodalmasabb és a legfélelmetesebb az idei, önmagamnak lenni és a legtöbb glamúrt, és “réteget” ledobni, és felvállalni azt, aki vagyok. Boldogan!
Konkrét tervem egyelőre ennek kapcsán nincsen, mármint arról, hogy hogyan is fogom ezt véghezvinni, de eldöntöttem, hogy a nagyobb mozzanatokról, illetve a folyamatról, magáról szeretnék írni, ezzel bátorságot adva másoknak is.
Remélem, hogy sikerülni fog, és ha végre kiszabadulunk, okulva a mostani helyzetből, megpróbálunk önmagunk lenni, és egy kicsit jobban arra koncentrálni, hogy hogyan tudunk lelkileg erősebbek lenni, ahelyett, hogy hogyan tudunk a társadalomnak megfelelni!
Facebook kommentek