Az idei karácsony évek óta a legszomorúbb karácsonyok egyike volt a földön…

És azt hiszem, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül…

December 21-et írunk, én várok a soromra a buszbérlet elkészítésékor, előttem egy háromtagú család, anya, apa, kisfiú. A kiskrapek nem lehetett túlságosan idős, nagyjából 5-6 év körül lehetett, ezt onnan is tudtam, hogy nem volt rajta maszk. Akaratlanul is elkezdi nézni a pultra kitett cukorkákat, majd egy váratlan pillanatban vesz egyet. Anyja látva fia bátor cselekedetét, rögvest rászólt, hogy tegye vissza, mert lehet, hogy koronás… A srác megértette, de mégis nagyon-nagyon elszomorodott, olyannyira, hogy könnynek is gyűltek a szemébe.

Nagyjából ilyen volt az idei karácsony. Igyekeztem minél inkább elzárkózni a világ zajától, és nem hallani a szomorúságot, de mindenhonnan akarva-akaratlanul áradt. Már karácsony előtti napokban lehetett az emberek arcán látni a félelmet, az idegességet, és mindenki úgy viselkedett, úgy vásárolt, mintha nem lett volna holnap.

A karácsonyi Bethlenezések rendszerint elmaradtak, pedig nekem mindig ezek azok, amelyek meghozzák a karácsonyi hangulatomat. A gyerekhangok, az a csoda a gyerekek tekintetében, az a mérhetetlen jóság és jóindulat, amit csakis ők tudnak árasztani. És persze a hit, remény, hogy igen, szereti őket is valaki. Ez idén, úgy, ahogy volt elpárolgott. A templomok legtöbb helyen majdnem üresek voltak az ünnep alatt, és akik pedig ott is voltak, maszkba burkolózva néztek ki a fejükből, jóformán az emberek szemét sem lehetett látni.

Aztán pedig beszéljünk a családokról. Karácsony előtt nagyjából másfél nappal Angliát minden irányból lezárták, gyakorlatilag se oda, se vissza nem lehetett menni. Sokan buszokon, reptereken töltötték a karácsonyt megelőző napot, napokat, sőt voltak olyan teherautó sofőrök, akik távol a családjuktól, az autóban töltötték az ünnepet. Emellett pedig természetesen mindazok az emberek, akik a kórházban töltötték a karácsonyt. A betegek, a betegek hozzátartozói, és persze az orvosok is. Szörnyű lelkiállapotban voltak több ezren.

Hova tűnt a karácsony szelleme, igazi értelme? Hol voltak azok a már-már megszokottá vált találkozások? Ölelések, mosolyok, kedves szavak? Hogy lehet, hogy idén a félelem dominált?

A karácsonyi csoda idén elmaradt sokaknak, de reméljük, hogy jövőre újra ellátogat minden házba!