Babylon: A ragyogás mögött mindig sötétség honol

Régen jártam már moziba, ám a baráti társaságomból többen feldobták, hogy mi lenne, ha mégiscsak elmennénk. Természetesen én semmilyen jónak nem vagyok elrontója. Megnéztem a Babylon című filmet.

Bármilyen filmről is legyen szó, moziban sokkal másabb hatása van, mint Netflix-méretben. A Babylon pedig egy tökéletes mozifilm, amit az ember könnyen meglehet, hogy otthon, a kanapén ülve kikapcsolna egy óra után, de a moziban azt a több mint három órát kiülöd. Leülöd.

Damien Chazelle új filmje, a BABYLON egy eredeti eposz, mely az 1920-as években játszódik Los Angelesben, Brad Pitt, Margot Robbie és Diego Calva főszereplésével. A szereplőgárdát színesíti még többek közt Jovan Adepo, Li Jun Li és Jean Smart is. A túlméretezett ambíciók és elképesztő különcségek krónikája több karakter emelkedését és bukását követi nyomon a féktelen dekadencia és züllöttség korszakában a korai Hollywoodban.

Kimondottan izgalmas filmről van szó, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet! Brad Pitt és Margot Robbie tehetsége megkérdőjelezhetetlen, alakításuk ebben a filmbe is kitűnő. Aki látta a Wolf of Wall Street-et, vagyis a Wall Street Farkasát, az láthatta már Brad Pittet egy picit komolytalan, de nagyon gazdag, kiégett embernek. Ez akár csak ott, itt is vezérmotívuma lett a filmnek és alapjába véve határozta meg a hangulatát.

Ahogyan azt már a címben is jeleztem, a ragyogás mögött mindig sötétség honol, vagyis nem mind arany, ami fénylik.

Szóval értitek.

A film tökéletese bemutatja a hihetetlenül tehetséges, de önsorsrontó nő életét, aki bár hosszú ideig hatalmas sztárja volt a filmiparnak, részben a azért, mert nem tudta tartani a lépést az akkori filmipar trendjeivel, részben azért, mert soha nem tudta magát igazán komfortosan érezni abban a társaságban.

Ezzel, mintegy párhuzam, ott van egy férfi, akinek a karrierje biztos lábakon áll, otthonosan mozog a megbecsült színészek között, de mégis, részben az alkoholizmus miatt, részben azért, mert szakmai pályája végéhez ért, öngyilkos lesz.

A filmben hatalmas kontrasztok vannak végig, a nézőben pedig szerintem folyamatos harc van, hiszen gyakorlatilag képtelenség eldönteni azt, hogy mi a siker ára, illetve melyek azok a motívumok a filmben, amelyek a való életben is megállnák a helyüket.

Megéri megnézni?

Egyértelműen! Számomra az unalmas februári estéken jó kiindulás volt az elemzésre, elmélyülésre és gondolkodásra!