A legtöbbünknek a szesszió a legnagyobb stresszforrás az életünkben. A csodás rendszernek köszönhetően három év alatt tömörített formátumban kell mindent megtanulnunk, ráadásul az online oktatás nem könnyíti meg azok dolgát, akik most elsőévesek az egyetemen. De könyörögve kérlek, ne hagyd ott az egyetemet még mielőtt megtudnád, hogy igazán milyen.
A szesszió egyértelműen a számonkérések időszak. Ilyenkor kell megmutatnunk azt, hogy mit tanultunk egész félévben. Ráadásul jelentősen nagyobb a tananyag, mint ahogyan ahhoz korábban hozzá voltunk szokva a suliba. Sokan egészen másként képzeltétek el az egyetemet, azt gondoltátok, hogy majd az amerikai filmekben is látott rózsaszín habos-babos, Starbuksban gazdag élethez fog hasonlítani. Ehhez képest mit kaptunk? Egész nap otthon, lehetetlen időpontban online órák előtt döglődünk és utána még furfangosabb kérdésekre adjunk választ rövid idő alatt.
DE:
Még mielőtt azt mondod, hogy bedobod a törülközőt, gondold át: ha most, tehát holnap, holnapután feladod, akkor mi lesz? Könnyebb az mondani, hogy kudarcot vallottam, nem voltam rá képes, meg se akartam próbálni, mint azt mondani őszintén, nyugodt lélekkel, hogy: bocs, megpróbáltam, voltam szesszióban is vizsgázni, rengeteget tanultam, segítséget is kértem, és voltam pótszesszióban is vizsgázni, de nem, nem megy.
Ha egy vizsgád nem sikerül az még nem a világ vége!
Az egyetem bizony kemény. Bár az iskolában ha megbuktál egy tantárgyból, akkor az tényleg a világ vége volt, az egyetemen nem így van. Az egyetemen tényleg nem fognak rád az évfolyamtársaid görbe szemmel nézni, ha megbuktál egy vizsgán, a tanáraid se fogják az gondolni rólad, hogy léhűtő vagy, mert nem sikerült ez, vagy az a vizsga. Ez egy más rendszer, más szabályokkal. Itt a fenét se érdekli, hogy neked hány kredited van. Az a kérdés, hogy tovább tudsz-e haladni vagy sem.
Olyan diák hihetetlenül kevés van, akinek nem volt olyan, hogy egy-egy vizsgája ne sikerült volna. Ha nem első-, akkor másod-, vagy harmadéven. Ez persze nem büszkeség, boldogság, de megesik, megtörténik az ilyen. Semmiképpen nem ajánlom, hogy egy nehéz vizsga sikertelensége az egyetemelhagyást jelentse neked. NEM ÉRDEMES!
Mikor valid otthagyni az egyetemet?
Leginkább első év végén, amikor már van egy teljes(ebb) képed a történetről. Akkor, amikor már tudod, hogy kb mit várhatsz el tőle, mit ad neked és te mennyire tudsz helytállni. Ilyenkor már az emberben körvonalazódnak a tények, el tudja képzelni, hogy nagyjából mit fog hozni a jövő.
A másik eset, ha rájöttél, hogy bár a vizsgákat le tudod tenni, az egyetem nem neked való. Nem olyan, amilyennek elképzelted, nem úgy oktatnak, ahogyan szeretnéd, stb. Minden esetben érdemes nagyon-nagyon jól meggondolni a dolgokat. Ha otthagytad az egyetemet, akkor nehéz visszamenni oda, ahonnan eljöttél.
Tanulásra fel!
Szóval mi a végső véleményem? Tudom, hogy milyen, amikor az első szessziód alkalmával nehézségekbe ütközöl. Tudom, hogy milyen az, amikor elveszettnek érzed magad egy rendszerben. Hidd el, hogy tényleg voltam már én is így, jártam én is ebben a cipődben. De gondold át és vegyél erőt magadon. Lehet, hogy nem tanultál még eleget, lehet, hogy máshonnan kellene megközelítened a dolgokat. Lehet, hogy nem árt segítséget kérni.
A lényeg, hogy tarts ki, te próbára magad. Megéri!
Facebook kommentek