Pénteken délelőtt pár pontban összefoglalták, hogy a diákok hogyan is viselkedjenek online órák alatt, melyek azok a szabályok, amelyeknek betartásával kellemesebb lehet a légkör, és dinamikusabbak az órák.
Nem egyszerű manapság megtalálni a módot arra, hogy a jelenlegi egyetemi órák hasonlítsanak azokra, amelyek még face to face történtek. A diák-tanár viszony egészen újra lett értelmezve, és egyik félnek se lett egyszerűbb a dolga. A tanár gyakorta a falnak beszél és a diákokat is sokkal nehezebb valamilyen interakcióra sarkallni. A diákok pedig, internetkapcsolattól függően, vagy jó minőségben, vagy csak némi csúszással tudnak részt venni az órán. Nem mindig hallják a tanár, és sokszor esik meg, hogy lévén, hogy a tanár nem látja (még akkor sem, ha történetesen a diák is bekapcsolta a webkameráját), hogy a diák jelentkezik, könnyen egymás szavába tudnak vágni, ilyenkor pedig jön a kölcsönös elnézést, kérem mondja csak… rész, ami jelentősen döcögősebbé teszi az órának a folyamatát.
Az online oktatás másik nagy hátránya, hogy a diák vagy a tanárnak a kameraképét figyeli, és akkor nem látja a kivetített PPT-t, vagy csak a PPT-re figyel. Mindkettőre egyszerre nem igazán lehet. Ez a probléma pedig fennáll a tanárok esetén is, hiszen nem látják, hogy a diákok mennyire értik meg mindazt, amit ő elmondott nekik.
Ezekre a problémákra válaszolva jelent meg ma egy több képből álló poszt, a BBTE Kommunikáció karának Facebook oldalán. Ebből kiválasztottam a számomra legkedvesebbeket:
Számomra hihetetlenül szimpatikus volt ez a kis útmutató, még akkor is, ha elsősorban a tanár szemszögéből íródtak a felhívások, ezekben úgy érzem, hogy tényleg van racionalitás, és tényleg hivatalosabbá és adott esetben jobbá tudják tenni az online órákat.
Facebook kommentek