Mindannyian ismerünk már olyan történetet, történeteket, hogy bizony a kórházban kellett tölteni a karácsonyt. Ezek általában az ember életében nem tartoznak a legszebb emlékek közé, nem véletlenül. Ha idén te is ilyen karácsony elébe nézel, akkor néhány jó tanács neked és szeretteidnek is.
Folyamatosan szem előtt kellett legyek, így az orvos azt tanácsolta a szüleimnek, hogy 18 éves egyszem lányukat hagyják a kórházban. Ők bár sokat tanakodtak azon, hogy hogyan lehetne ezt elkerülni, végül csak arra jutottak, hogy ez lesz az a legjobb megoldás.
December 20-án “költöztem” be a kórházba. Nem mondom, hogy a legjobb érzések kavarogtak bennem. Iszonyatosan féltem és ideges is voltam. Nem voltak nagy fájdalmaim, nem éreztem különösen rosszul magam, de hihetetlenül féltem. Ha ez nem lett volna elég még folyamatosan másokra is gondoltam, hogy bezzeg nekik milyen jó, milyen szép ünnepük lesz velem ellentétben.
Talán az első két nap volt a legnehezebb (magánkórházban voltam, tehát a körülmények nem voltak borzasztóak), ameddig megszoktam, hogy az üres szobámban egyedül kell gubbasztanom. Bár a szüleim jöttek naponta látogatni, talán ez volt az a 5 nap, amikor a leginkább egyedül voltam.
Aztán eljött a várva-várt karácsony, nálunk otthon egészen sokan össze szoktak gyűlni, szépen körbeüljük a karácsonyi asztalt. Akkor nélkülem kellett körbeülje a család. Bár interneten bejelentkeztem én is, egészen más volt, egészen más volt a hangulata. Olyannyira rosszul esett, hogy nem lehetek ott, olyannyira felébresztette benne a vágyat, hogy bizony nekem is ott kellene ülnöm, hogy végül a legjobb döntésnek azt tűnt, hogy én kijelentkezem, elköszönök a családtól és a lehető leggyorsabban magamba fulladok (akarattal nem merülök).
A karácsony egészen más volt így, és rájöttem, hogy ezt így is kell kezeljem. Nem lehet eljátszani, hogy semmiség mindaz, amiért ott vagyok, nem lehet eljátszani, hogy nem zavar, hogy nem lehetek most otthon. Mindez reális és hihetetlenül zavaró tényezők tömkelege.
Ezeket átgondolva úgy döntöttem, hogy megpróbálok én magam megszervezni nekem a felnőtt karácsonyomat, én magam próbálok meg kihozni a témából legtöbbet. Karácsonyi történeteket kerestem az interneten, karácsonyi filmet néztem a laptopomon, mindent úgy csináltam, hogy azzal még inkább képes legyek meghatározóvá tenni ezt a pár napot.
Az akkori naplóbejegyzéseimet elnézve, sikerült.
Azt gondolom, hogy sokkal jobb dolog az, ha úgy a kívülállók, mint te magad, aki kórházba kerültél a helyén kezeled a dolgot és mersz róla őszintén beszélni. Az ok amiért ott vagy szerintem nem tanulság, nem mondhatjuk azt, hogy ennek az az értelme, hogy… nincsen. Ne is keresd. Próbáld meg túlélni. És ha a szeretteid nincsenek veled karácsonykor gondolj rájuk egyenként, gondold át, hogy miért fontosak neked, mi hiányzik a legjobban, mi lesz az első dolgod, amit megteszel, amint meggyógyultál. A dolgok nem oldódnak meg egymagukban. A te lelkierődre is szükség van hozzá.
Karácsony a szeretet ünnepe. Karácsony mindenkié, mindenki megérdemli, hogy örüljön és gyönyörködjön az ünnep csodálatosságában.
Facebook kommentek