Ha sportról van szó, az emberek többségének először a foci, a kosár vagy a tenisz jut eszébe, de mind tudunk arról, hogy ezeken kívül számos más sportágat is lehet magas szinten űzni. Induló interjúsorozatom célja, hogy fiatal versenyzők történetein keresztül olyan rétegsportágakat mutassak be, amelyekről a romániai médiában keveset lehet hallani és a televíziós közvetítésekben is ritkán jelennek meg. Először a rendkívül látványos versenyeket hozó mountain bike (magyar fordításban hegyikerékpár, terepbicikli) eseményeit hoznám közelebb az olvasókhoz. – Gebe Zoltán interjúja
Egyesek csak túrázás közben találkoznak a sportággal, amikor a semmiből nagy sebességgel elrobog mellettük egy terepbiciklis, mások hobbiként próbálják ki, de kevesebben vannak azok, akik amatőr vagy profi szinten versenyeznek benne. A 19 éves Szabó Ábel későn kezdte a versenyzést, ennek ellenére ért már el figyelemre méltó eredményeket. Vele készített interjúm során többek között azt is megtudhattam, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy profinak a versenypályán és azon kívül, valamint hogyan tudja összehangolni a versenyzést, munkáját és tanulmányait.
Mikor kezdett el érdekelni a terepbicikli, mint versenysportág?
Tulajdonképpen egész életemben érdekelt a kerékpározás, édesapámtól jött a terepbicikli-őrület. Öt éve kezdett igazán érdekelni, amikor eldöntöttem, hogy veszek egy komoly biciklit, s azzal fogok valamit kezdeni. 2020-ban mentem el előszőr nézőként egy Cross Country világbajnokságra, miután láttam az ottani hangulatot és a versenyzők teljesítményét, eldöntöttem magamban, hogy ezt akarom csinálni.
A családodnak tehát már voltak tapasztalatai a sporttal kapcsolatban?
Versenytapasztalataik nem voltak, édesapám korábban hobbiszinten űzte a sportágat, de mióta elkezdtem komolyan venni, amatőrként a Master kategóriában ő is kipróbálta magát, lassan két éve benne van. Bizonyos versenyeken már összejött neki néhány dobogó és egyéb jó eredményei is voltak.
Melyik volt saját versenyeidről a legemlékezetesebb sikered?
Két éve kezdtem a versenyzést, ebből az elsőt még teljes egészében az amatőr mezőnyben töltöttem, a második viszont már profi sportolóként, csapatnál. Amatőr versenyeken elég sok dobogóm volt, a profi mezőnyben még nem jött össze a pódium. A számomra legnagyobb eredményt olyan versenyen értem el, ahol utolsó lettem, de nemzetközi eseményről beszélünk, amelyen rengeteg országból vettek részt biciklisek. Annyira nehéz volt a pálya, hogy egy amatőr biciklis valószínűleg nem tudta volna végigcsinálni. Annak ellenére, hogy utolsó helyen végeztem és nagyokat estem, sikerült befejeznem, számomra ez volt eddig a legnagyobb győzelem.
Hogyan sikerült kijutni erre az eseményre?
Itt tartották Romániában, ráadásul az a csapat szervezte, amelynek én is tagja vagyok. A nevezéshez mindössze annyi kellett, hogy legyen nemzetközi licenszünk, ami a romániaival amúgy is együtt jár. Elég erős volt a mezőny, az elit kategória győztese tudomásom szerint világszinten benne van a száz legjobb között.
Hogy látod, van-e lehetőséged olyan nemzetközi versenyre eljutni, amelyet nem Romániában rendeznek?
Saját elképzeléseim szerint, ha nem is idén, de jövőre meglesz az esélyem arra, hogy világbajnokságra vagy kisebb nemzetközi versenyekre menjek, ahol lehet pontokat szerezni.
Volt már olyan bukásod, amely után hosszabb időre fel kellett hagyj a versenyzéssel?
Szerencsére nem volt még olyan sérülésem, amely után sok időt kellett volna kihagynom. Néhányszor meghúztam a bokám vagy sebeket szereztem, durvább horzsolások is előfordultak, ezeknél komolyabb esések viszont nem.
Hol szoktál edzeni, Kolozsvár környékén milyen lehetőségek vannak a felkészülésre?
Kolozsvár terepbicikli szempontjából elég jó hely, hiszen sok domb van körülötte. Általában a Feleken szoktam edzeni, a Hajnal negyedben lakom, onnantól számítva van kb.300 méter szintkülönbség, amelyet le kell tekerni. Emellett még néhány megfelelően karban tartott pályáról tudok, ahol jól mehet az edzés.
Gondolom télen az időjárás miatt nincs lehetőség a minőségi edzésekre, hogyan tudod ilyenkor formában tartani magad?
Valóban elég nehéz helyzet ez a biciklisek számára, főleg a klíma miatt, mostanában egyik napról a másikra változik az idő. Szerencsére ezen a télen szinte mindig volt lehetőségem kint biciklizni, egész nap néztem a radarképeket, hogy lássam, mikor tudok edzeni, de előfordult olyan hét is, amikor nem tudtam egyáltalán. A felkészülés fent tartásának egyik jó módja a beltéri biciklizés, az ehhez szükséges eszközök napjainkban egyre fejlettebbek, az okos trénerekkel akár hegymászásokat is lehet szimulálni.
Hogyan egyeztethető össze a versenysport és a munkád?
Szerencsére elég rugalmas munkahelyem van, hiszen egy bicikliszervíznél dolgozom. Főnökeim teret hagynak a felkészülésemnek is, minden reggel van időm edzeni, csak utána megyek munkába.
Mennyire tudsz figyelni a felkészüléshez szükséges minőségi táplálkozásra, a mentális és fizikai formában maradásra?
Elég nehéz ügy. Ahhoz, hogy fent tartsam, gyakran meg kell küzdenem magammal, de amikor a ritmust sikerül tartanom, jól érzem magam tőle. Adott esetben napi öt órára van szükség a felkészüléshez, beleszámítva az edzést, a nyújtásokat, regenerálódást, légzéstechnikákat, hidegzuhanyt és egyéb részleteket.
A tanulmányaid befejezése után nem gondoltál arra, hogy valamilyen sportképzésen, egyetemen fejleszd a képességeidet?
Nem. A sportegyetem számomra nem volt csábító, sajnos a terepbiciklizés nem olyan sport, hogy akárki meg tud belőle élni, a világ legjobbjai között is vannak olyanok, akik valami mást tanulnak mellette. Talán nem dolgoznak a versenyek mellett, de van B tervük. Én maradtam az eredeti tervem mellett, hogy infóegyetemre menjek. Egy éve végeztem az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, gondoltam kihagyok egy évet, és adok esélyt a versenyzésnek. Találtam egy jó egyetemet Bécsben, amire felvételiztem. Úgy tűnik, jövőre kezdek, de a biciklizést nem hagyom el, profiként folytatom tovább a tanulmányaim mellett.
Említetted, hogy nehezen lehetne belőle megélni. Hogy látod a romániai versenyek helyzetét finanszírozás szempontjából?
Amatőrként is kerestem nagyobb pénzdíjakat egyes versenyeken, de ahhoz, hogy valaki Romániában meg tudjon élni belőle, országos szinten bene kell lennie a legjobb háromban és világszinten is jó helyezéssel kell rendelkeznie. Ebben az esetben számítanak a szponzori pénzek is, nem csak a versenydíjak.
Mennyire költséges elindulni és mennyire nehéz benne maradni a sportágban?
Sajnos eléggé költséges. Nemrég fejben számolgattam, mennyibe kerül egy igazán jó bicikli mellé a felszerelés, például az okosóra, amellyel tudod mérni az edzéseid. Ahhoz, hogy valaki komolyan belevágjon ebbe a sportba, négy-ötezezer euró is kellhet, de ha magas szintre eljutsz, onnantól kezdve már a csapatok fizetik a költségeket, mindenképpen megéri tehát folytatni.
Hányan jelentkeznek általában egy versenyre?
Amatőr versenyzőből egyre több van, profiból viszont nincsen olyan sok. A tavalyi országos bajnokságon a 23 év alattiaknál egy mezőnyben versenyeztünk az elit kategóriásokkal, úgy emlékszem összesen 23-an voltunk, amiből kilenc volt fiatal.
Összeségében rutinos versenyzőből vagy fiatalból van több?
Úgy látom, hogy több a fiatal, hiszen egyre népszerűbb a sportág. Számukra motivációt jelenthet a világ legjobbjai között számon tartott román kerékpáros, Vlad Dascălu teljesítménye. Ő nem Romániában nevelkedett és nem itt vált profi atlétává, de példakép lehet a hazai terepbicikli mezőnyének számára. Szerencsére egyre többen akarnak versenyeket szervezni az országban, azokon az eseményeken, amelyeken többször vettem részt, szinte minden évben nőttek a pénzdíjak, ez pozitív tényező a jövőre nézve.
A mezőnyön belül mennyire ápoltok jó kapcsolatot egymással?
Annyira még nem vagyok benne a közösségben, elsősorban azért, mert elég későn kezdtem el a versenyzést, nem ismertem meg még mindenkit, de úgy érzem, egyre jobban kezdek beilleszkedni.
Ha jól tudom, nálatok a versenyeket esőben is megtartják. Volt már tapasztalatod rossz időjárási körülményekkel kapcsolatban?
Nem is egyszer. Általában a sár sok helyen ott is marad, ha a verseny közben nem esik, ilyenkor komoly tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy jó időt tudj elérni. Szerencsére ez nálam jól megy, mert ilyen körülmények között is kimegyek edzeni. Egy olyan versenyem volt, amit nem tudtam befejezni, a nemzeti kupa előtt minden felázott, egyszerűen nem forgott a kerekem a sárban, így haladni sem tudtam.
Milyen célkitűzéseid vannak a következő fél évre nézve?
A jelenlegi edzéstempómat tekintve nem tudok konkrét célt mondani, de saját korcsoportomban, az U23-ban szeretnék a legjobb ötben benne lenni országos szinten.
Facebook kommentek