Ha hétfő, akkor utazási napló. Most pedig a Mont-Saint-Michel szigetén töltött pár óráról fogok írni. Előre szeretnék figyelmeztetni mindenkit: ez csak kedvcsináló, nehéz szavakba önteni mindazt, amit ott láttam, tapasztaltam!
Vasárnap reggel volt. Még alig pirkadt, de a szívem máris hevesen dobogott.
Bárkinek elújságoltam, hogy milyen helyekre megyek el a nyáron, mindenki azt mondta, hogy legjobban Mont-Saint-Michel szigetére való látogatásomat irigyli a legjobban. Annyian dicsérték nekem a helyet, hogy még indulás előtt pár nappal azzal szórakoztam, hogy megnéztem más látogatók mit mondanak róla.
Ha valaki esetleg nem tudná, hogy miről van szó és mi a története a kolostornak:
A legendák szerint 708-ban Szent Aubert-nek, Avranches püspökének megjelent Szent Mihály arkangyal, és megparancsolta, hogy a tengerből kiemelkedő sziklán építsen kolostort. Miután St. Aubert püspök először nem tett eleget az utasításnak, az arkangyal lyukat égetett ujjával a püspök kalapján. A Mont-Saint-Michel szigetén a kolostor első templomának felszentelésére 708. október 16-án került sor.
Mont-Saint-Michel szigete 933-tól, amikor a normannok elfoglalták a Cotentin félszigetet, stratégiai jelentőséget kapott, és az ezt követő évszázadokban a kolostor építését a normann építészet stílusjegyei határozzák meg.
A francia forradalom idején a bencés kolostort bezárták, és börtönné alakították át. A kolostor épületében a börtön (elsősorban politikai elítéltek börtöne) 1863-ig működött. De a francia kulturális élet vezető egyéniségei, közöttük például Victor Hugo már 1836-ban kampányt indítottak a sziget és a kolostor műemlékké nyilvánításáért. A mozgalom 1874-ben érte el célját, ekkor a szigetet Franciaország történelmi műemlékévé nyilvánították. A UNESCO világörökség listájára az elsők között vették fel 1979-ben.
Bár meglehetősen sok véleményt, bejegyzést olvastam el az interneten, egyik se volt közel ahhoz, amit valójában éreztem, amikor megérkeztem azon a vasárnap reggel.
Augusztus vége volt már, így a hajnalok meglehetősen csípősek voltak, szinte a leheletünk is látszott a reggeli hidegben.
Éppen apály volt, ezért megtudtuk közelíteni a kolostort, illetve nagyon szép fotókat tudtunk készíteni az odavezető hídon. Természetesen a kolostorhoz busszal lehet eljutni, amely nagyjából ötpercenként indul egy közeli parkolóból.
Az egész helynek olyan hangulata volt, mintha egy elvarázsolt kastélyban, kolostorban lettünk volna, olyan volt az egész, mint egy film.
Nem volt kimondottan olcsó a sziget, pár képeslapot vásároltam és majdnem 15 eurót hagytam a kasszánál. Természetesen emellett szuvenír boltok tömkelege várja az odalátogatókat, amelysek ugyancsak turista áron kínálják portékáikat. A kolostorba való belépés 26 éves korig nagyon kedvezményes, gyakorlatilag tényleg csak szimbbolikus összegbe kerül.
Bár idegenvezetőnk nem volt, a falak gyakorlatilag ontották magukból a történelmet. Szinte megható volt mindaz, amit láttam. A beltérben több kiállítás volt, elsősorban fotókiállítások voltak azidő alatt, amikor én odalátogattam.
Az apálynak köszönhetően lehetőségem nyilt sok fotó elkészítésére, illetve a kolsotort kívűlről is megszemlélhettük. Mindenképpen az ajánlanám, hogyha ide látogattok, akkor lehetőleg reggel a korai (értsd 9-10 óra) órak alatt tegyétek. Elsősorban azért, mert ilyenkor nagyon kihalt a sziget és a kolostor is, könnyedén bejárható és szerintem a hangulata is teljesen más!
Nem is szaporítanám tovább a szót, egyértelmű, hogy mindaz amit láttam, megéltem egyáltalán nem hétköznapi és tényleg majdnem lehetetlen szavakba önteni. Ahhoz, hogy átéljétek mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el, és foglaljátok el Normanida partjait! 😎
Jövő hétfőn még egy utolsó Francia városról fogok mesélni, de azt követően más országról fogom elmondani a véleményemet! 🎉
Facebook kommentek