Sokan derűs napra virradtak, hiszen átmentek életük egyik legnagyobb próbatételén, az érettségin. Mások nem voltak ilyen szerencsések, de erről most nem beszélünk, nekik egy külön cikket fogunk szánni arra nézve, hogy mi is a teendő, ha egyből nem jött össze az érettségi. Most próbáljunk válaszolni az egyik legnagyobb kérdésre: hogyan tovább?
Érettségi előtt gyomorgörccsel álltam a nagy kérdés előtt: ha sikerül az érettségi (márpedig én úgy éreztem, hogy sikerülnie kell), akkor hogyan tovább? Marad az A. opció(s) egyetem, vagy inkább menjek egy másikra?
Egyértelmű volt, hogy a reklám világa érdekel. Szeretem a kreatív dolgokat, jómagam is annak tartottam magam, de egyértelmű volt az is, hogy közben imádok írni, olvasni, érdekel az irodalom és a művészet is.
Az első nagy kérdés az volt, hogy humánosabb egyetemen folytassam tanulmányaimat, vagy inkább egy reálosabbon? Nagyon csábított a marketing, főleg, hogy előzetesen dolgoztam már marketingesként is, azelőtt való nyáron, de párhuzamosan a Blogdíler is beindult, ami inkább egy emberközpontúságáról volt ismert, mintsem arról, hogy hogyan lehetne minél nagyobb profitra szert tenni vele.
Angol intenzív, filológia osztályban végeztem, így kézenfekvő lett volna, hogy ilyen tipusú egyetemre menjek. Ahova nem kell matek. De én szokás szerint meghackeltem a rendszert és elmentem közgázra. Igen, úgy, hogy nem tanultam akkor már két éve mateket és jóformán csak egy évet tanultam valamennyi közgázt, de igazándiból közöm nem volt a témához…
Volt olyan barátom, aki még akkor nem tudta, hogy mit akar és úgy döntött, kihagy egy évet ameddig rájön, hogy mi is foglalkoztatja őt igazán. A rendelkezésére álló egy évében eléggé sokat utazott, eljárt színházba (igen, akkoriban még nem volt Covid..) és gondolkodott, hogy merre tovább…
Hogy ki csinálta jobban? Szerintem mindkét út járható. Nekem eléggé tiszta volt az, hogy közgázra megyek, még akkor is, ha elgondolkodtam, hogy más egyetemet kezdenék el a közgáz helyett. Szerintem ez a kezdeti elbizonytalanodás teljesen belefér. Az elmúlt időszak úgy szellemileg, mint érzelmekben eléggé felfokozott volt, legalábbis én így emlékszem vissza azokra az időkre. Az ember már abban sem volt biztos, amiben előzetesen az volt, egyszerre tört rám egy hatalmas boldogság és álltam egy hatalmas kérdőjel előtt is. Nekem nagyon sokat segített az, hogy volt olyan közgázas ismerősöm, aki nem sokkal azelőtt kezdte el az egyetemet, így neki friss élményei voltak az egyetemkezdés és az első év kapcsán. Meggyőzött és elmentem.
A barátom, aki még hezitált, legalább ugyanolyan jól döntött, mint én. Volt egy szabad, jó éve, amikor tényleg tudott pihenni és hagyta, hogy a benne kavargó érzelmek leülepedjenek és átgondolja, hogy merre tovább. Bár az érettségin nagyon jó jegyet ért el, nem érezte úgy, hogy máris készen állnak a következő lépésre. És egy év után, ugyanúgy, mint minden más diák, ő is elment egyetemre, ráadásul arra, amire szeretett volna és nem is volt már bizonytalan annak kapcsán, hogy mit is szeretne.
Sajnos a döntés a tiétek és tegyük hozzá, hogy nem könnyű döntés. Ez a hogyan tovább kérdés mindig eléggé nyomasztó, de érdemes vele foglalkozni. Vagy eldöntöd most és lépsz, vagy pedig veszel egy mély lélegzetet és úgy döntesz, hogy nem hajt a tatár, és mintsem rossz döntést hozz, inkább meggondolod még egyszer, hogy mit is szeretnél csinálni.
Szerintem mindkét döntés valid, és nagyon fontos az, hogy te is biztosnak érezd azt, hogy jól döntöttél (legalábbis most, a jelenlegi tudásod, információid tulajdonában).
Elvégre különösen nehéz időket élünk érzelmi szempontból, ki döntheti el helyettünk azt, hogy mi a helyes?
Facebook kommentek