Biztosan mindannyian láttatok már francia romantikus vígjátékokat. Rouen egy kicsit megegyezik a filmekben bemutatott képpel. Legalábbis számomra ezt a hatást keltette…
Már augusztus nagyon végét írtuk, talán pont utolsó napján voltunk ebben a francia városban. És ez volt egyben Franciaországban az utolsó megállónk is. A vasárnapi napot töltöttük Rouenban, amely úgy tűnt, hogy kicsit se riadt vissza attól, hogy megfelelőképpen vendégül lásson minket.
Rouen (ejtsd: ruan) amely Franciaország északnyugati részén, a Szajna partján helyezkedik el.
A város és környéke a százéves háború harcainak egyik fő színtere lett. Az angolok elfoglalták, de a lakosság többször felkelt ellenük, amit mindig kegyetlen megtorlás követett. Amikor Jeanne d’Arc Compiègne ostrománál megsebesült, az angolok ide hozták, és Fülöp Ágost akkor még meglévő várának egyik tornyába zárták. A hónapokig tartó kihallgatások és tárgyalások után az angolokkal együttműködő egyházi bíróság Jeanne-t élete végéig tartó börtönre ítélte, kenyéren és vízen, ha megbánja bűneit. Az angolok azonban ebbe nem nyugodtak bele.
Rouen a százéves háború után jelentős kereskedelmi központtá, fontos kikötővé fejlődött, a környék mezőgazdasági centruma, vásárvárosa, majd a 18. századtól ipari központ lett, elsősorban a textilipar bővült igen nagy mértékben.
Ahogyan arra számítani lehetett, vasárnap délután volt, így a város lakói kicsődültek az utcára és a legtöbb vendéglő, kávézó terasza foglalt volt. A városnak olyan hangulata volt (legalábbis ameddig a belvárosban voltunk), mint a kis normandiai városoknak. Az emberek kedvesek voltak és nagyon jó hangulat volt mindenfele.
Sajnos vasárnap nagyon sok kulturális intézmény zárva tartott, így csak a roueni Notre- Dame katedrálisba mentünk be, ami csodálatosan szép volt, illetve Le Gros-Horloge óratoronyba mentünk fel (eléggé szűk folyóson), ahonnan lehetett látni a várost.
Étteremben ezúttal nem jártunk, ám délután egy hagyományosnak mondható cukrászdában friss kávét és még frissebb süteményeket eszegettünk!
Este indulás előtt egy olcsó, ám hihetetlenül szimpatikus pékségben jártunk, ahol vacsorához vásároltunk alapanyagokat, amit végül a Szajna partján fogyasztottunk el. Ez a vacsora okozott némi meglepetést nekünk, hiszen a teljesen váratlanul ért minket, hogy az amúgy teljesen kulturáltan, padokkal berendezett Szajna partján óriási mennyiségű patkánysereg fog minket várni! A nyugodt vacsorának és a kellemes hangulatnak annyi volt… Folyamatosan azt figyeltük árgus szemekkel, hogy mikor fognak ránk támadni a patkányok. Szerencsére erre nem került sor, ám igencsak kellemetlen volt azt figyelni, hogy mikor fut át egy a lábad alatt.
Mivel ez volt az utolsó megálló Franciaországban, így egy picit ezúttal összegezném az érzéseimet. Elsősorban Franciaország gyönyörű és hihetetlenül gazdag kulturálisan. Nagyon tetszett az, hogy még az olyan kis nyugat-normandiai városok is, mint Macon és társai nagyon szépen karban voltak tartva, hihetetlenül sok volt a zöld terület és az emberek nagyon barátságosak voltak. Természetesen fontos megemlíteni, hogy mindenképpen érdemes Franciaországban kipróbáltam az összes pékséget, cukrászdát és egyszer legalább érdemes elmenni egy olyan étterembe, ahol még azok a “hagyományos” kockás abroszok fogadják a vendégeket!
Nagyon jól éreztem magam úgy Rouenben, mint a többi városban, vagy Mont-Saint-Michelben. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani uticélként ezeket a városokat!
Facebook kommentek