Augusztus közepét írunk, hatalmas a hőség, javában dübörög a nyár, a Koronavírus és a hétköznapi problémák fényév távolságra vannak az emberektől. Én pedig úgy döntöttem, hogy útra kelek és megpróbálom bepótolni mindazt, amit elvett tőlünk a járvány: az utazást.
Bár újságíróként mindig azt tanították nekem, hogy a legjobb az, ha a sztorikat mielőbb megjelenítjük, mielőbb beszámolunk róla. De mivel itt nyaralásról van szó, illetve tudtam, hogy augusztusba mindenki még javában él a nyár adta lehetőségekkel, úgy döntöttem, hogy eltolom “ínségesebb” időkre. És hát itt tartunk most.
Este indultunk útnak Budapestről. Budapest is sokat változott 2019 óta. Régebb talán sokkal szebb, rendezettebb és kultúráltabb volt. Mostanra ez mintha kiveszett volna belőle. Persze az is könnyen meglehet, hogy talán nem is a Koronavírus változtatta meg a Fővárost, hanem egyszerűen csak az augusztus 20 volt a ludas a sztoriban. Nem tudom, de legutóbbi látogatásom meglepően unalmasra sikeredett.
Miután elhagytam Budapestet, a fáradtság és a zötyögős út keveredésének köszönhetően, gyorsan el is aludtam… Reggelre pedig már Ausztriában voltunk.
Igen, abban az Ausztriában, amit nagyon sokat szidtak az elmúlt időszakban. Ott, ahol egyesek szerint élhetetlenek lettek a mindennapok. Már a bejegyzés elején le szeretném szögezni, hogy némileg elfogult lehetek, hiszen egyszerűen letaglózott mindaz, amit láttam.
Nem tudom, hogy hányan néztétek a Hegyi doktor – Újra rendel című sorozatot, de akik látták már valamelyik részét, azoknak lehet elképzelésük mindarról, amit ott láttam.
A házak, a vonatállomás, minden egyszerűen úgy nézett ki, mintha egy csodás sorozatban lennénk. Pedig ez volt a valóság.
Nagyjából 9 euróért vásároltunk vonatjegyet (Werfenben álltunk meg, Salzburg onnan cirka 30-40 perc volt vonattal) és vártunk türelmesen. Közepesen előnyös dolognak számított az, hogy beszélek németül, így a biztonság kedvéért megkérdeztünk egy pályaudvari dolgozót a vonat pontos érkezési helyről.
Salzburgba megérkezve, rögvest igazi “nyugati” hangulatom lett. A város egyszerűen gyönyörű, gyakorlatilag semmihez nem tudnám hasonlítani, annyira egyedi úgy kulturálisan, mint építészetileg. A belváros 30 percre volt gyalog az állomástól, így nem is láttuk hasznát annak, hogy valamilyen tömegközlekedésre felszálljunk. (Ugyanitt jó tanács, ami nekem a mostani körút során nagyon-nagyon bevált: Ha megismernél egy várost, akkor gyalogolj minél többet, igyekezz minél inkább A-ból B-be gyalogosan eljutni. Ez az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy megismerd a város hangulatát, az ott dolgozó embereket.)
Sajnos Mozart szülőházát már nem találtuk nyitva, de ez legkevésbé sem szegte kedvünket, kívülről körbejártuk és megvizslattuk.
A belváros egyszerűen mesés volt. Annyira nyugodtak voltak az emberek, elegánsak, kultúráltak, hogy egy kicsit mindannyian azt kívántuk, bárcsak mi is itt lakhatnánk. A város levegője meglehetősen tiszta volt és nem az autók zajától volt hangos, hanem az emberek nevetésétől. Talán ez az, ami legjobban hiányzik nekünk, Kolozsváriaknak. Az a hangulat, amit egy ekkora város tud adni azáltal, hogy mindenki betartja a szabályokat és mindenki arra törekedik, hogy minél élhetőbb legyen a város.
Az éttermek telis-tele voltak oltott emberekkel. Igen, még csak augusztust írtunk, de tőlünk már megérkezésünk pillanatában kérték az Covid-igazolványt. Ez volt a feltétele annak, hogy beltérben vagy kint, a teraszon leülhessünk. Elsőre mi is meglepődtünk, de már akkor is az volt az érzésem, hogy ez az egyedüli megoldás csak ez lehet, ha szeretnék kontroll alatt tartani a járványt.
Az árak meglehetősen borsosak voltak, de ilyen életszínvonal mellett, szükség van ilyen árakra, így nem is húztam, húztuk az orrunkat. Hiszen a hangulat, a város légköre mindent pótolt!
Talán az egyik legérdekesebb dolog a szűk, macskaköves utcák voltak. Nagyon tetszett, hogy az egész város tiszta és rendezett volt. A szabályokat mindenki betartotta és ennek szerintem mindannyian hasznát is láttuk, hiszen ezzel tudnám a várost jellemezni: a különlegesen jó hangulat a város komoly szabályozásainak köszönhető.
Ugyan sajnos csak 10 órát töltöttünk a csodavárosban, de úgy döntöttem, hogy amint lehetőségem lesz rá, pár napra mindenképpen vissza fogok menni majd! Sajnos a tíz óra ott töltött idő nem bizonyult elegendőnek, szerintem hét-három napot kell ott lenni, hogy azt érezze az ember, hogy látta az összes fontos látványosságot és sikerült minél jobban megismernie a város hangulatát is.
Az osztrák precizitás mindent átölelt, én pedig nagyon élveztem ezt!
Facebook kommentek