Nehéz úgy elmenni Tusványosra, hogy az ember ne botlana bele valamilyen közéleti és vagy politikai beszélgetésbe. Ilyen volt az autonómia kérdését feszegető is!
Tusványos, avagy a Bálványosi Szabadegyetem, még mindig az erdélyi és székelyföldi magyarság egyik legfontosabb eseménye. Ugyanakkor úgy érzem, hogy ezen kijelentés úgy is megállná a helyét, ha azt mondanám, hogy a Kárpát-medencei magyarság egyik lényeges eseménye. Ehhez mérten igyekszünk mi is ott lenni, lehetőleg több síkon bemutatni a rendezvényt.
A panelbeszélgetés résztvevői az autonómia történelmének felidézése során számos mozzanatot említettek: Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke és Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke is Tőkés László 1992 októberében tett Kolozsvári Nyilatkozattól eredezteti az autonómia harcok kezdetét. Ezt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is elismerte, majd hozzátette, hogy szervezeti szinten a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása tematizálta a közéletben az autonómiáról gondolkodást.
A múltidézés során Toró T. Tibor megemlítette a Neptun-folyamatot, amely parkolópályára állította az autonómiát: „harminc év távlatából most látszik, hogy ott született meg az a terv, amely alapján autonómiáról szó sem lehet. (…) Innentől kezdődően nem beszélhetünk egy egységes magyar politikai elitről, amely az autonómiáért hajlandó volt áldozatot hozni és egységesen cselekedni” – fogalmazott.
Székely István kiemelte, hogy az RMDSZ-nek az autonómia kapcsán nem a többi magyar szervezettel, hanem a román állammal van vitája és a román állam esetében akkor sem tudnak áttörést elérni, ha a magyar társadalmon belül konszenzus van ebben a kérdésben. Az elmúlt húsz évre visszatekintve Izsák Balázs a mozgalmi eszközök közül kiemelte a Székelyek Nagy Menetelését, amely során sikerült – ha csak rövid idő erejéig is – az összes erdélyi magyar szervezetet egy eseményen tető alá hozni. Ugyanígy mozgalomnak tekinti a polgári kezdeményezéseket és minden olyan tüntetést is, amelyet Székelyföld autonómiája miatt szerveztek. „Szerintem azok az autonómia harcok voltak sikeresek Európában, ahol a politikum és a mozgalom harmóniába került és egymással rezonáltak” – jegyezte meg Toró T. Tibor.
Az EMSZ alelnöke egyetértett a panelbeszélgetés moderátorának, Sándor Krisztinának, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökének felvetésével, miszerint a mozgalom megkopott, a közösség nem hisz abban, hogy bármit is érdemes lenne tenni, ezt pedig a politikum folyamatosan visszaigazolja. A kerekasztal-beszélgetésen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke az autonómia jövőjéről elmondta, részükről céljaik nem változtak az autonómia kérdését illetően: a jog és demokrácia eszközeivel akarjuk elérni az autonómiát” – jelentette ki. Az RMDSZ képviselője kiemelte, kétségtelenül fenn kell tartani az autonómia kérdését, ugyanis továbbra is a magyarság saját identitásának sarokpontja, azonban hozzátette, míg a kulturális autonómiában lát valamennyi mozgásteret, addig a székelyföldi autonómia tekintetében egyre kevesebbet.
A panelbeszélgetés hallgatóságának soraiban helyet foglalt Tőkés László, az EMNT elnöke is, aki maga is megosztotta álláspontját, szavait a meghívottakhoz, ugyanakkor a közönséghez is intézte. Elsőként megemlítette Szili Katalin nevét, aki az autonómia ügyét támogatta Magyarország részéről, másodsorban kifejtette, hogy szerinte „úgy viselkedik az RMDSZ, mint a román többség a magyar kisebbséggel szemben. (…) Sajnos az RMDSZ választott egy olyan politikát, amely cinkossága a román többségi politikai hatalommal. Asszisztált az autonómia gondolatának teljes leépítésével.” Mint összegezte, az elmúlt harminc év az autonómiapolitika elprédálásáról, a magyarság körében keltett megosztásról szól. A Neptun kapcsán megjegyezte, engedménypolitika stratégiaipolitikával szemeben. „A mozgalmi jellegünk valóban megszűnőben van, kifárasztottak bennünket. Egyszerre kell vívnunk a román politikai hatalommal, egyszerre kell az RMDSZ-szel szemben megvívnunk a harcainkat és ki is estünk a magyarországi politikai pixisből. Ha volt mozgalmi jellege az autonómiaharcnak, azt a Székely Nemzeti Tanács érdemének tekinthetjük, de ott is teljes elfáradás jelei mutatkoznak. Újra kellene kezdeni; jönnek a béketárgyalások, ha még vagyunk annyian, hogy a szavunk számít – mert a népszámlálás nagyon lesújtó eredményt mutat –, akkor talán a kárpátaljai magyarok helyzetével a többi magyar kisebbségi közösség is reflektorénybe kerülhet” – osztotta meg álláspontját Tőkés László. A beszélgetést követően a közönségből többen szegeztek kérdést az előadóknak, azonban az idő végessége miatt is csak röviden volt alkalmuk kifejteni meglátásaikat a beszélgetés résztvevőinek. Az elhangzott, hogy az autonómia kérdését egy nagyobb sátorban kellene megvitatni több meghívott részvételével.
Facebook kommentek