23… kicsit ízlelgetem még. A pandémia miatt majdnem a 22-öt is teljesen kiugrottam, így maradt az utoljára kimondott 21. De igazándiból mindenki csak nevet ezen, hiszen olyan fiatal vagyok még, mondják…
Tavaly még a Hoppipollán jelent meg egy cikk arról, hogy 22 éves lettem. Bár ez már a második születésnapom, amit a járvány alatt ünneplek, azért ez jelentősen másként néz ki, mint az előző. Akkoriban ugyanis nem lehetett sehova menni, semmit csinálni, tehát jóformán egész nap Facebook üzenetekre, telefonhívásokra és SMS-ekre válaszoltam.
Idén teljes mértékben munkával ünnepeltem, sőt igazából azt mondanám, hogy idén leginkább dolgoztam, mint ünnepeltem (legalábbis eddig, de még van hátra napból, előlegezzük meg, hogy valamikor ünnepelni is fogok). Az évnek két pontján szoktam vonalat húzni, karácsonykor-új évkor, illetve a születésnapomon. Az első esetben az évet elemzem ki, a második esetben pedig gyakorlatilag azt, hogy az elmúlt egy évben milyen változások értek.
22. születésnapomon még rengeteg mindent nem gondoltam volna, ami most már valóság és benne élek. Nem gondoltam volna soha, hogy újra belevágok egy saját oldal elindításába, hiszen volt már egyszer blogom, pontosan tudom, hogy mennyire erőfeszítésbe kerül az, hogy tartalommal töltsem meg az adott platformot.
Soha nem gondoltam volna, hogy az az egyik legkedvesebb személy számomra az elkövetkezendő évben elköltözik és soha többet nem fogom tudni megkóstolni a tortáját!
Tavaly ilyenkor még egy államvizsga is hátra volt, meg egy mesteris felvételi, az is pipa…
Panaszra nincsen okom, egészséges vagyok, a lehetőségekhez mérten szabad, abszolút fejlődésnek indultak a dolgok körülöttem mint szakmai, mint magán élet terén.
Egy valami viszont maradt: a pandémia. Tavaly ilyenkor abban reménykedtem, hogy az idei évig csak elviszi valahogy az ördög ezt a hülye járványt, ami annyi keserű pillanatot okozott mindannyiunknak. De nem, erre még várni kell, ehhez még tűrni kell. És valahogy egyre nehezebben megy mindez nekem és még több milliárd embernek.
És belegondolva, mit is kívánok magamnak? Elsősorban, hogy az elkövetkezendő egy év is legalább annyira sikeres legyen, mint az elmúlt, több mosolygós pillanattal, több utazással és kevesebb veszéllyel és sok-sok öleléssel. És persze jó lenne előbb-utóbb látni az emberek arcát is!
A többi csak lesz valahogy! 🙂
Facebook kommentek