Két év kihagyás után újra a fizikai térben sikerült megszervezni az Erdélyi Reál- és humántudományi Diákköri Konferenciát. Amellett, hogy ez jubileumi kiadása volt a rendezvénynek, a Zárógálán több oktató is szót ejtett arról, hogy a legnagyobb ünneplésre mégiscsak az ad okot, hogy két éves kihagyás után végre szemtől-szembeni találkozóra van lehetőség.
Bátran kijelenthető, hogy gyakorlatilag Erdélyszerte mindenki számára ismerősen hangzik az ETDK, hiszen ez az egyike azon rendezvényeknek, amely lehetőséget ad a hallgatók számára tudományos munkájuk kibontakoztatására, illetve akár a szakdolgozatuk megírásának főpróbájára.
Jómagam 2020-ban (igen, akkor már online volt megszervezve) elsősorban azért vettem részt, mert az alapképzésen íródott dolgozatomat be szerettem volna mutatni, mielőtt élesben bemutatásra kerül. Minden évben valami újjal gazdagodtam, valami olyan technikát, érdekességet sikerült elsajátítanom, amely ténylegesen elősegítette a tudásom gyarapodását.
Milyen volt az idei ETDK? Résztvevőket kérdeztem:
Andi (első alkalommal vett részt):
Azért jelentkeztem, mert évek óta arra készültem, hogy ha egyetemre jövök, majd érdekes, s számomra fontos dolgokkal fogok tudni foglalkozni, sőt ezt is szerettem volna kutatni. Hát végre eljött az ideje, ráadásul offline, ami még inkább öröm volt számomra!
Péter (második alkalommal vett részt):
Utoljára 2020-ban jelentkeztem, az akkori ETDK sem volt rossz, ám nagyon rányomta a pecsétjét a járvány az egész élményre. Gyakorlatilag olyan volt, mintha akárkivel az online térben beszélgettem volna, nem volt meg az az akadémiai, intellektuális környezet (legalábbis az online térben nem éreztem úgy), amelyet most, szemtől-szembeni bemutatás alkalmával éreztem.
Anna (harmadjára vesz részt):
2019-ben amikor először jelentkeztem ETDK-ra, akkor eldöntöttem, hogy nem adom fel. Ugyan nem lett nyertes a dolgozatom, úgy éreztem, hogy ebben a történetben (mármint a kutatásomban) sokkal több van, mint amennyit akkor ki tudtam belőle hozni. Ezért 2020-ban is részt vettem, illetve idén is, amikor végre szemtől-szembe történt a dolgozatok bemutatása. Nagyon jó élmény volt, sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem.
Sándor (első alkalommal vett részt):
2020-ban terveztem már, hogy részt fogok venni a konferencián, ám az online átállás nem ment könnyen nekem, így akkor elmaradt, nem tudtam megfelelőképpen felkészülni, kutatni a dolgozatomhoz. Az idei alkalom azonban nagyon sikeres volt számomra, még díjat is nyertem a kutatásommal, és természetesen rengeteg tapasztalattal is gazdagodtam.
Bár az online oktatás, versenyeken való részvétel adott esetben sokkal érdekesebbnek, de főleg kényelmesebbnek tűnhet, bátran kijelenthető, hogy a szemtől-szembeni találkozókat, bemutatókat, semmi sem tudja felváltani, egyik konferencia, találkozás sem olyan az online térben, mint a személyes találkozók alkalmával az megszokhattuk.
Megéri jövőre jelentkezni?
Véleményem szerint abszolút megéri, hiszen építőjellegű mindaz, amit ott láthattunk, hallgathattunk. Bár tény, hogy sokszor mi magunk kicsit kilátástalannak, igazságtalannak érezhetjük a dolgozat és a kutatás körülötti hercehurcát, egyáltalán nem érdemes feladni!
Facebook kommentek